Problémás gyerek? Mit tudnék tenni?
Kisfiam 7 éves múlt. Pici kora óta voltak vele problémák. Kivizsgálásokra, terápiára még várjuk az időpontot, de kezdem feladni. Nem bírom idegileg. Dühkitörések mára mindennaposak lettek. Most pl azon ment a hiszti, hogy mandarinevés után megkértem, hogy menjen kezet mosni, mert koszos a keze, ne fogdosson össze mindent, 3x kertem meg szépen, hogy menjen kezetmosni. A negyediknél már a párom (nem az apja) is megkérte szépen, 2x, a gyerek rávágta hogy nem. El lett véve a kezéből a játék, hogy me ragacsozza össze mégjobban, erre olyan dührohamot kapott a gyerek, csapkodott, visított mint akit nyúznak, ököllel ütötte a falat, stb. Kb 3-4 hónapja még engem is ütött, rúgott, mikor hogy ért. Erről sikerült leszoktatni nehezen. De a dührohamok egyre gyakoribbak, és már nem bírjuk idegileg. Tegnap este pl játszottak a párommal, birkóztak meg csikizték egymást, nevettek, erre egyszer csak elpattant az agya, elkezdett üvölteni, csapkodta az ajtókat, kiabált meg tombolt.
Az időpontokat még várjuk, de már nem bírjuk idegileg. Mit lehetne tenni?
válasza: válasza:Miért, gondolod, hogy ez nem pont ugyanazt jelenti: "hanem felállni,megfogni a kezét és elvinni kezet mosni." Én is pont ezt írtam, csak a csokira. Ezt úgy hívják, hogy erővel, erőszakkal, kényszerrel, kinek hogy tetszik. Kihasználod, hogy erősebb vagy, és ha húzza magát, üt meg ilyesmi, akkor is viszed, akár felemelve a gyereket miközben rúgkapál és kiabál.
A többi meg teljesen ugyanaz, amit minden gyp és pszichiáter mond, idomítás jellege van a dolognak.
A tekintélyes dolog, ami ilyen kutyasuliból jött át(kb mint a fojtónyakörv értetlen-csökkent fájdalomérzékkel rendelkező kutyáknál) nagyon hasznos. Néhány gyerekben egyszerűen nincs meg a természetes ösztön a követésre, utánzásra, szabálybetartásra, mint normál idegrendszerű/érzékelésű társaiknál, és ezzel bizony előjön és HAT. Sokkal jobb, mintha felpofoznád, ezzel nem bántod, de megmutatod, hogy erősebb vagy nála és ezzel legyen tisztában.
válasza: válasza: válasza:"A gyerek apjával lassan 5 éve mentünk szét, 2,5 éves volt akkor a kiafiam. Az apjához azóta is jár, heti 2 napot."
Válás miatt ilyen valószínűleg. Az új párodat meg persze, hogy nem fogadja el. Tök mindegy, hogy milyen (volt) az apja, számára ő akkor is az apja és traumaként élte meg, hogy elhagyta őt. Az nem ugyanolyan, hogy időként megy hozzá. Hiába volt még csak 2,5 éves: ezek az érzelmi sokkal jobban befolyásolják már a kicsi gyerekeket is, mint hinnénk és kihat hosszútávra.
Arról nem is beszélve, hogy elvált szülők gyerekénél gyakran van az, hogy az egyik (vagy mindkét) szülő szinte mindent megenged neki. Így ha akár egy kicsi falba ütközik az akarata (nem akar kezet mosni, de kérik), akkor jön a dühkitörés.
Meg kéne próbálni minél következetesebben és összehangoltan nevelni az apjával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!