3 éves keresztfiam dühkitöréseit hogyan kezeljük?

Van külön szobája? Vagy egy hely a lakásban ahol rá lehet csukni az ajtót? Ha rájön a hoppáré küldjétek be, vagy vigyétek be. Meg kell neki mondani,hogy ott nyugodtan csinálhatja. Ha megnyugodott kijöhet. Aztán ha bocsánatot kér szeretgessétek meg és mondjátok el neki,hogy ez az egész azért van mert ezt nem csinálhatja. Nagyon szeretitek, de ez a viselkedés számotokra elfogadhatatlan.

Nálunk ez bevált. Ha baja van az 5 éves fiamnak akkor már ő maga megy be a szobájába lenyugodni.

Férjem unoka öccse is ilyen volt 3 évesen,és még utána is sokáig.Most 6 éves,évvesztes,szóval még ovis.

Mondjuk ő oxigén-hiányos állapotban született,de rá is húzzák a szülők minden ilyen esetnél.

Egyik mondatban kikérik maguknak,hogy "nem hülye ez a gyerek!"

Pár mondat múlva meg:"El kell fogadni,betegen született!"

Most akkor döntsék már el,hogy hogyan viszonyuljunk.

Kérdésre válaszolva,hidd el ,ha semmi nem használ,akkor hagyjátok rá,elvileg nem nektek kell nevelni.

Én sose hagytam,hogy más szóljon rá a gyerekemre.

14:23-as vagyok!

Az kimaradt,hogy anno pont ők szóltak meg engem,hogyan nevelem a gyerekemet-kicsit szigorúbban.

De én legalább el tudok vele menni vásárolni,postára,hivatalba...

Iszonyú nehezen kivitelezhető, de nem szabad rá figyelni egyáltalán olyankor mikor dührohamot kap. Határozottan arrébtenni, és megmondani hogy nem bánthat mást (ha harap, stb), de nem szabad, hogy elérje, hogy mindenki vele foglalkozzon olyankor.

Azért csinálja, hogy felhívja magára a figyelmet. Frusztrált valami miatt olyankor, maga sem tudja, hogy miért, és így "kezeli" a helyzetet. Sok türelem kell hozzá.

De jó hír, hogy kinőheti. Én kisfiam (nem volt kistesója) kb 5 éves korára lett túl ezen az időszakon, most 7 éves, igaz, hgoy eleven, de nagyon jó lett, sokkal nyugisabb gyermek lett belőle, pedig olyan 3 éves kora körül azt hittem néha megőrülök...