Volt hasonló probléma gyermekeddel az oviban?
fiam 4 éves,tavaly kezdte az ovit nagyon nehézkesen.sok sirás hogy ő nem akar menni.idén szeptemberre elértük h szívesen jár oviba,viszont visszahúzódó,olyan kis magának való.nem játszik többi gyerekkel.Ovónő jövő 7en akar velem beszélni,gyerkőcről.kérdésemre h baj van vele? ennyit mondott h nincs csak lenne mit megbeszélnünk.előre félek.
Azt hozzá teszem hogy itthon teljesn másképp viselkedik.egy igazi kis rosszcsont,eleven,nagyszájú.szeret szerelni,sőt mondhatni hogy ez a mindene.Segitsetek!valamit én rontottam el?vagy ő egyszerűen csak ilyen??(hozzáfűzöm,van egy beteg testvére aki miatt sajnos sokat vagyunk itthon,és ugye játszani sem tud vele sajnos..)
Ha az óvónő azt mondta, hogy nincs gond, akkor ne aggódj. Ez annyit jelent, hogy nincs gond a magatartásával. Biztos adna az óvónő valami tippet, hogy könnyebben barátkozzon, beilleszkedjen a gyerkőc. Szerintem nincs mitől félned.
Amikor hozzátok a gyereket, nem szokták mondani, mi volt vele az oviban?
Én olyan voltam, mint a kisfiad! Én sem szívesen jártam oviba és visszahúzódóbb, félénkebb voltam a társaimnál. Otthon viszont én is elevenebb voltam.
Látatlanban viszont annyit írnék, hogy nem kell az óvónők szavát minden esetben szentírásnak venni! Annak idején (1992-ben) édesanyámnak azt tanácsolta az óvónő, hogy semmiképpen se írasson be emelt tagozatos iskolai osztályba, de inkább a kisegítő iskolát javasolja számomra, mivel visszahúzódó, félénk vagyok és még csak nem is rajzolok szépen. Anyukám szerencsére nem hallgatott rá és matematika tagozatos osztályba íratott. Ma már 25 éves koromban 2 közgazdasági diplomával a zsebemben gazdasági vezetőként dolgozom, és nem is szívesen gondolok bele, hogy mi lett volna, ha anyukám annak idején az óvónőre hallgatva kisegítő iskolába írat, de az biztos, hogy nem itt tartanék most.
Szóval ebből azt akartam a személyes példámon keresztül kihozni, hogy nem feltétlenül jelent rosszat, ha a kisfiad visszahúzódóbb, mégha esetleg az óvónő az ellenkezőjét állítja is, bár remélem, hogy az óvónők többsége nem olyan, mint amilyen az enyém volt.
25/F
Volt hasonló probléma, igen. Eleinte csak nem játszott a többi gyerekkel, egyedül volt, aztán később még több tünet jelentkezett 4 és 5 éves kor között. Másfél év után kaptunk diagnózist gyermekpszichiátrián, azóta kapja a speciális fejlesztéseket.
Hidd el, hogy az óvónők nem akarnak rosszat, a gyerek érdeke, hogy mielőbb kiderüljön, mi a gond! Ha egy 4 éves kisgyerek legszívesebben egyedül játszik, annak valami oka van - lehet, hogy csak ilyen a természete, de komolyabb dolgok is lehetnek a háttérben, nyilván utána akarnak járni! Az is lehet, hogy más dolgokat is tapasztaltak. Legyél partner, ne zárkózz el, mert azzal a gyerekednek ártasz!
Lehetséges hogy pszichológust ajánlanak (volt nekünk is ilyen helyzet a családban) és Ő majd ellát tanácsokkal, hogy hogyan segítsd a gyermeked ez irányú fejlődését.
Minden gyerek más és egyedi, ezt nem szabad elfelejteni!
Nálunk is rendbe jött a rokon kisfiú, sőt az ovi utolsó évében már ,,válogatja" a barátokat, hogy kivel érzi jól magát. Ne ijedj meg, ez a helyzet sok gyerkőccel előfordul!
A többiek már minden lényegeset leírtak, de hátha elkél még egy kis biztatás :) Szóval, ne ijedj meg, ha a Nevelési Tanácsadóba küldenek. Attól, hogy oda elviszed, semmi hátrány nem érheti a kisfiad, csak előny.
Szerencsére ez nem olyan tudomány, mint az orvoslás, a fejlesztő foglalkozásnak semmilyen káros vagy mellékhatása nincs, egy egészséges gyereknek se lesz tőle semmi baja, ha hetente kiszíneztetnek vele pár feladatlapot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!