Rosszul reagáltam le a hisztit, mi lett volna jobb megoldás?

Kisfiunk 19 hónapos és nagyon akaratos természet. Ha vmi nem úgy történik, ahogy ő elképzelte, ordít és csinálja a fesztivált-természetesen ettől még a tiltás él.

Nagy gyerek, magas és nehéz, ezért cipelni nemigen tudom és sportkocsival is egyre nehezebb a lépcsőn felvinni. A gond ma a sétával adódott. Elindultunk sétálni, ő rövid időn belül kitalálta, hogy vegyem fel. Nemleges válaszra eddig még nem látott hisztit produkált, amit valószínű fokozott, hogy nem adtam be a derekam. Próbáltam kizökkenteni, elterelni a figyelmét, nem sikerült. 2 dolgot nem akartam: felvenni, mert így elérte a célját, és elfenekelni. A fenekelési inger sajnos zsigerből jön nálam, nagyon küzdök ellene-hogy ő se bántson engem, hiszen ha nekem lehet, neki is.

Hagytam ülni a földön aztán viszont "segítettem" neki járni úgymond, tartottam a karjait, hogy ne zuhanjon le, így haladtunk. Persze zengett minden. Ez biztos nem volt jó megoldás, de nem tudom, mit tehettem volna-hagyjam óráig a földön? Vagy vegyem fel mégis?

Itthon normalizálódott a helyzet, bár a liftből sem akart kiszállni és a lakásba sem akart bejönni.