Anyukák! (Elsősorban egyedülálló anyukák. ) Hogy beszéljek a fiammal? Kifejezetten "női dolgokról"? Illetve mit ronthattam/rontottam el, hogy ez történt? Nem túl hétköznapi kérdés

34 éves vagyok és kicsi (kevesebb mint három éves) kora óta egyedül nevelem a kisfiamat. Most tíz éves.

Ma pakoltam a szobájában (nem kutakodtam, rendet csináltam) és az egyik fiókban különleges "gyűjteményre" leltem.

Ott volt a betéteimből egy kis kiállítás, amiket használtam/használok, szépen csoportosítva. Külön-külön mindegyik a maga "kategóriájában" amiket használok vagy használtam. Éjszakai, öt, négy-és háromcseppes Alwaysek. Always Platinumot régebben vettem pár alkalommal (egy éve körülbelül), az Always Sensitive-et pedig a nyáron próbáltam ki egy-két hónapra, de azokból is volt félrerakva! (Azaz már legalább egy éve "gyűjti")

Mindegyik fajta betétemből (sima, Platinum és Sensitive) és az összes méretből kereken három volt nála. Egy-egy teljesen becsomagolva (azaz kis "téglalapként", ahogy gyárilag be van csomagolva), egy-egy "kihajtogatva" (a tasak ragasztása feltépve, de a szárnyakon lévő papír és a ragasztás felől a csomagolás rajtahagyva), egy-egy pedig teljesen kicsomagolva, az aljuk már nem is ragad, a szárnyak pedig rendesen ki vannak hajtogatva.

Ez összesen harminchat darab betét. Pedáns rendben külön nejlontasakokban voltak, egy tasakban az éjszakai Sensitive-ből három (bezárt, részben kibontott, teljesen kicsomagolt), egy tasakban a négy cseppes Platinumból ugyanígy három, egy tasakban az öt cseppes simából, stb...

Nem tudtam mit csináljak. Sohasem voltam prűd, tabutémák sem voltak köztünk, ha kérdezett, őszintén válaszoltam (hogy lesz a kisbaba, stb.).

Soha nem mondtam neki, hogy van ilyen, hogy menstruáció, vagy hogy mi az a betét, de ha rákérdez, hogy pl. mi az ott a fürdőszobapolcon őszintén válaszoltam volna. Magamtól kellett volna elmondanom neki? Vagy éppen még jobban titkolóznom előtte? (Elrejteni a betétet, stb.)

Lehet hogy nőt neveltem belőle? Én igyekeztem, tudtam jól, hogy egyedül nevelve nem fog férfit látni maga előtt, de épp ezért vittem mindig más fiúk közé, fiúosztálytársaihoz, stb. Még mikor a párom sok éve elhagyott megbeszéltük a bátyámmal, hogy ő "pótpapaként" megtanítja a fiús dolgokat, el szokta vinni horgászni, megtanította légpuskával lőni. Igyekeztem mindent megtenni, de hát mégiscsak nő vagyok, nőként élek...

(De én is a bátyámmal lógtam egész kiskoromban, mégsem lettem egy maszkulin jelenség! Mondjuk nekem együtt voltak a szüleim)

Nem tudom mit tegyek most. Egyelőre visszaraktam őket ugyanúgy, ahogy voltak, de nem tudom jól tettem-e. El kellett volna vinnem, hogy legközelebb észrevegye a hiányát? Vagy megemlítsem neki? És ha igen, hogyan? Direkt kérdezzek rá, vagy finoman célozgassak?

Úgy belelátnék a fejébe...

De egyáltalán normális az, amit csinált?

Soha semmi baj nem volt vele! (Apróbb csínyeket leszámítva persze, amit mi is csináltunk a bátyámmal, meg minden gyerek)

Köszönöm előre is a válaszokat