Mit tegyek hogy gyermekem ne hisztizzen mindenért?

1. Fogadd el, hogy ez teljesen normális, a gyerek a dackorszakba ért.

2. Próbáld meg nem elveszíteni a türelmedet vele szemben.

3. A hisztiről ne vegyél tudomást, tégy úgy, mintha ott se lenne. Büntetés (pl. popsira verés) helyett próbálj ok-okozati összefüggést alkalmazni, például ha nem ül az asztalhoz, nem kap enni, vagy ha nem öltözik fel, nem mentek ki a játszótérre.

Nemrég költöztetek össze, ahogy írtad. Gondolom, a gyermeket régebb óta ismered. Amíg külön éltetek, valószínűleg nem voltatok túl sokat együtt. Most, hogy egy fedél alatt éltek, a gyerek nem akar osztozni az apján veled és mivel csak két éves, másként nem tudja kinyilvánítani a véleményét.

Szerintem a tűrésen kívül semmi mást nem tehetsz. Fontos, hogy az apja szeretgesse kicsitt jobban a kislányt, mint eddig. Ezzel megerősíti a gyermeket abban, hogy továbbra is ugyanolyan fontos helyet tölt be az életében, mint azelőtt. A kislány ezt idővel elfogadja és akkor lehiggad. Persze azt se felejtsük el, hogy pontosan a dackorszakban tart!

Kösd fel a gatyaszárat, kezdődik a dackorszak :)

Megnyugtatlak, ez teljesen normális. Olvass sokat a gyereknevelésről, ha még nincs tapasztalatod kisgyerekekről. Javaslom A suttogó titkai c. könyvet, Ranschburg Jenőt, Gary Chapmant. Elég nehéz ez az időszak, készülj fel rá, hogy magabiztosan tudd kezelni! Pár tipp: Az elfenekelés nem jó módszer, inkább vigyétek át egy másik helyiségbe, amíg meg nem nyugszik. Amíg hisztizik, legjobb, ha úgy csináltok, mintha ott se lenne, és maradjatok nyugodtak, foglalkozzatok valami teljesen mással. Ha abbahagyta, dicsérjétek meg, hogy megnyugodott.

Türelem, szeretet, sok ölelés. Szeretet - ja, azt már írtam, de nem lehet eleget. Tehát: szeretet. Meg türelem. És szeretet.

A hisztinek két formája van. Zanza itt: [link]

De a legfontosabb a sz-eeee-reee-tet! És nincs több kérdés.