Szülők! Szeretném, ha leírnátok, mi a véleményetek, ti melyik módszert alkalmazzátok nevelés során?

Mind a kettőt egyszerre.

Dicséret és büntetés is van.

7,5 éves a kisfiam, magatartásproblémák vannak vele, pszichológushoz is hordom. Mi azt csináljuk, hogy ha jó napja volt akkor kap 1 pontot, ha rossz, akkor levonunk egyet. 5 pont után ajándék van. Esténként "naplót" ír, leírja ami neki aznap fontos volt, ezáltal átbeszéljük mi történt aznap, mit kellett volna másképpen, illetve mi volt az, ami jó volt.

Ez nem teljesen igy van.

Jutalom stb eseten a pozitiv magatartas igen rogzul , buntetes esetén meg nem tudja mi a helyes akkor mert azt rendszerint nrm helyettesitik be..

Pelda a gyerek harap csapkod v duhében hisztizik es csak leoltjàk de azt hogy hogysn vezesse le az indulatait, rendszerint nem tanitjàk.

Én jutalmazàst es helyettesitest alkalmazok, ha pl le akarja ràntani a viràgot akkor szolok neki hogy inkàbb hozza ide a pöttyös labdàt es arrebb teszem a virágot...

Büntetés akkor lép életbe ha felidegesitett es hirtelenjében ràkiabàlok v beküldöm a szobàba.rendszerint ujra megcsinàlja...

És a büntetésnek van egy olyan következménye is hogy a gyerek azt sajatitja el.tehàt ha ràcsapnak a kezére akkor legközelebb ő is ezt teszi a sajàtjàra v tàrsaiéra...helyes magatartàsmintàt nem kapott.

Joformàn a büntetesnek nincs ertelme.

Még annyit, hogy kiemelten fobtosnak tartom még a gyerek jelzéseire figyelni, megelőzhető vele a hiszti is, amit amugy egy gyermek màr végső tehetetlenségében alkalmaz csak.

Vagy pelda, ha kipakolja a hűtőt es uszik a konyha a levesben, egyszerűen tudom, hogy a gyerek éhes ès tulajdonképpen jogom se lenne pl ilyen helyzetben büntetni, miközben ő csak magàn akart segíteni a maga módjàn.

#6-oshoz még hozzátenném, hogy ha nagyon ritka az agresszív reakció, akkor úgymond "hatékonyabb". Főleg azért, mert meghökkenti a gyereket és jobban rögzül.

Apám egyetlen egyszer vágott pofon életemben. Kamasz voltam és valami durvát beszóltam neki. Így negatív összbenyomás nem alakult ki róla bennem, de a ritkasága miatt nagyon megmaradt emléknek.

Ha rendszeresen csinálta volna, akkor valószínűleg nem veszem komolyan egy idő után, csak szorongtam volna.

Anyámnak gyakrabban eljárt a keze, főleg, amíg kisgyerek voltam. Őt emiatt nem tiszteltem és komolyan venni se tudtam, csak féltem tőle. Aztán 14 évesen rájöttem, hogy egy súlycsoport lettünk. Amikor ütni akart, elkaptam a csuklóját, hátracsavartam a karját, felnyomtam a falra és nyugodt hangon elmondtam, hogy ha még egyszer meg akar ütni, én visszaütök. Soha többet nem bántott. De addigra már minden tekintélyét elvesztette előttem.

Ezzel szemben apámnak elég volt összeráncolnia a szemöldökét, már kaptam is össze magam és korrigáltam a viselkedésemet. Pedig se kiabálni, se verni nem szokott (leszámítva a fenti egyetlen esetet). Neki elég volt megfelelő hangsúllyal, halkan kimondania a nevemet, máris rezegtek az antennáim, hogy tilosban halászok.

6-ossal egymas mellett elbeszeltunk. A büntetes az büntetes nem màs. Max a negativ megerositesbe tartozik(nem minden rovar bogàr..)igen, nem csak fizikai buntetes van az is ahogy irtad ha pl nem veszunk tudomàst a gyerek akaratàrol stb.

A viràgos peldat a helyettesitesre hoztam fel, nem csupàn tiltàs aminel nincs értelme, hanem helyettesités. A viràg nem jàték, de pl a labda a jàték.