Miután kimondták a gyerekedről, hogy hiperakítv mi következett? Milyen fejlesztések vagy pszichológus vagy hasonlók?

Ki adott diagnózist? Diagnózist pszichiáter adhat és abban benne kell lennie, hogy milyen eljárásokat javasolnak. Pl. viselkedés terápia, gyógyszer, szenzomotoros torna, fejlesztés stb. Ajánlom a facebookos SNI-s gyermekek csoportot, nagyon hasznos infókhoz lehet jutni, itt azért kevés érintett szülő fordul meg. Szakember meg még ritkább.

Továbbá a hiperaktivitás SNI kóddal is jár, tehát a szakszolgálatnak el kell küldenie a megyei szakértői bizottságba, akik szintén kivizsgálják a gyereket és leírják, hogy milyen fejlesztéseket kell(ene) kapnia. A gyakorlat persze az, hogy ha magán úton nem adsz segítséget a gyermeknek, meg vagy lőve.

A lányom adhd-s. A nevelési tanácsadóban azt mondták pszichológus nincs, nincs rá kapacitás. Vigyem el magánúton. Ami óránként 8-10.000 Ft. Én már hármat kipróbáltam, de mindegyik rémes volt, én már nem is keresek. Ennyi pénzért halvány fogalmuk sem volt, hogy mégis mit kéne kezdeni a gyerekkel, csak odáig jutottunk, hogy mindennek én vagyok az oka. Ezért meg nem fizetek. Az adhd nem nevelési hiba, ha egy pszichológus ezt sem tudja, nem kéne praktizálnia.

A gyerekpszichiátrián vittem még egy gyerekcsoportba, ahol elvileg a szociális beilleszkedést tanították volna neki. A lányom a csendes, álmodozó fajta adhd-s, ő nem tombol, hanem magában őrlődik. A csoportban olyan rettenetesen rossz gyerekek voltak, hogy inkább azon aggódtam, hogy mennyi hülyeséget tanul ott. Ráadásul iskolaidőben, munkaidőben. Hetente 3 óra volt, egy félévet hordtam, én nem láttam eredményét, viszont nem győztük pótolni az iskolai lemaradást. Ráadásul most megváltozott a munkahelyem is, így nem tudom már délelőtt vinni, de azt hiszem ezért nem is nagy kár.

Az egyetlen amit tudtak ajánlani, az a gyógyszer. Ez a legjobb, mert akkor nem kell a gyerekkel kínlódni, felírja, aztán kész. Ebből meg nem kérek, köszönöm szépen.

A suliban foglalkozik még valami gyógypedagógus a gyerekkel heti 1 órában. Mivel az országban kb. 5 éve elismert betegség, aki előtte végzett, nem is hallott még felőle. A tanárnő tőlem kért szakirodalmat. Én elismerem, hogy igyekszik, de nem sok tapasztalata van ebben, ráadásul heti 1 óra az semmi.

Úgyhogy igaza van az előttem szólónak, ha magánúton nem teszel valamit, akkor vége van a gyereknek. Én sajnos nem találtam senkit, aki volt, lemondta, mert családi okokból este már nem tud magánórákat adni. Az elfogadó iskolai légkör szerintem sokkal többet jelent, mint heti 1-2 óra fejlesztés, mi most készülünk iskolát váltani, mert sajnos az itteni tanítónők egyáltalán nem tolerálják a helyzetét.

Az én fiam is hiperaktív, impulzív, figyelemzavaros, lassan 25 éves. 18 éve pszichológus állapította meg a diagnózist. Dr. László Zsuzsáról van szó, akinek nagyon sokat köszönhetünk - többek között azt, hogy egy jó fej, normális gyerek/felnőtt lett belőle. Azt nem állítom, hogy felnőttként lelassulva üldögélne a sarokban :-), és hogy nyomtalanul eltűnt volna minden erre jellemző vonás, ez a habitus egész élete során megmarad, de elfogadható mértékben, formában. Mi rögtön a diagnózis és részletes szakvélemény után kaptunk fejlesztést és pszichoterápiát Zsuzsától magánúton, valamint nagyon hasznos szülő tréningeket is tartott, kettőn is részt vettünk, ami a nevelésben és a viszonyulásban nyújtott létfontosságú segítséget nekünk. A Fimóta központ foglalkozott ezzel, és azt hiszem még mindig működnek. Nyaranta kalandtáborokba vitték el a gyerekeket, ami hatalmas élmény volt nekik.

A pedagógusokkal már nehezebb volt, egy elég elfogadó iskolában is gyakran ütköztünk falakba, simán ignorálták pl. az írásbeliség alóli felmentést, amire a dyslexiája és dysgaphiája miatt volt szükség - ez egy örök harc, amíg suliba jár a gyerek, de a hiperségét is gyakran sima rosszaságnak értelmezték. Túl kell élni...

Sajnos a fent leírt fejlesztések, terápiák, tréningek erősen zsebbenyúlós dolgok, de szerintem muszáj csinálni, megéri.

Kedves utolsó, és hol és ki vizsgálta? Ki állapította meg az adhd-t, és ki az aspergert?

Nekem is problémás a fiam, és az egyik szakértő szerint adhd-s, a másik szerint meg aspergeres. Egyszerűen már nem tudom kinek higgyek, de az autizmust nem tudom elfogadni.

Keves #6-os. Én már korán láttam, hogy valami nem stimmel. Már 3 éves korában több alkalommal több helyre elvittem gyerekpszichológusokhoz, de mindegyik azt mondta, hogy fejlett intellektusú gyerek és nincs vele semmi baj. Végül, sok járkálás után négy éves korában gyermek neurológus orvos írta le az ADHD-t. A javasolt terápiákra mindre elvittük. Amikor az iskolában a csúfolódókat rendre megverte, derült égből villámcsapásként ért, az addig soha nem tapasztalt agresszivitása. Ismét elvittem, a gyerekneurológushoz, aki beajánlott a legprofibb gyermekpszichológushoz. A hölgy már az első alkalommal mondta, hogy nem ADHD, "a hiperaktívokat úgy kell lepkehálóval összefogdosni". Szerintem már az első alkalommal megvolt a diagnózis neki. De csak a negyedik alkalommal közölte velünk. És azt is mondta, hogy nem biztos, hogy a hivatalos diagnózis is ez lesz. Nem akarja leírni, nehogy a gyerek hátrányt szenvedjen majd iskolaválasztáskor, mert a legtöbb intézmény pedagógiai programjában nem szerepel az autizmus. A gyerek intellektusa miatt pedig nem kellene, hogy gyógypedagógiai intézménybe járjon, és amúgy is integráltan oktatható, egy kis tanári odafigyeléssel. Nem kellene, hogy elkallódjon a gyogyóban.

De én egyetértek az aspergeres diagnózissal. Csak most vált világossá, miért mindig feszültséggel teli, ha valamit abba kell hagyni, és valahova el kell indulni. Miért nem érzékeli, hogy valamit nem jól csinál, és emiatt haragszom rá. Miért nem érzékeli, hogy a témát már túltárgyaltuk, untat és bosszant hogy visszatér rá. Ez és még sok minden más, most az aspergeres diagnózis által vált érthetővé számomra. Nyilván ez majd más viselkedésmódot is követel tőlem, tőlünk szülőktől.

Én is fogok fejlesztésekre járni a pszichológushoz, hogy milyen technikákkal tudom a legjobban segíteni az aspergeres gyermekemet.