2,5 éves kisfiamat hogyan vehetném rá a szobatisztaságra?

A fiam decemberi, így hivatalosan közel 4 évesen lesz óvoda köteles.

3 éves kora után sikerült szobatisztává válnia - minden baleset nélkül.

A fiúk általában később érnek meg rá. Van még időtök. Amíg ő nem szól vagy jelez a pisilés közben vagy előtt, addig fölösleges próbálkozni.

Nagyon egyszerű. Veszel 12-15 gyerek alsót.

Végiggondolod, hogy mikor van 10-12 nap, amikor otthon vagytok, nem utaztok autóval, vonattal, stb.

Az időszak első napján pelus helyett alsót adsz rá. Ha mentek udvarra, játszótérre, akkor viszel magaddal 2-3 váltás alsót+ rövidnadrágot, plussz zacskókat. Elmondod neki, hogy ő már nagyfiú, és pisiljen úgy mint Apa. Meglocsolhatja a fákat. Első 1-2-3 nap be fog csorogni, akkor szépen tisztát adsz rá. Egy idő után csak az eleje fog becsorogni, és szólni fog, hogy pisil. Megpisilteted, megdícséred, bíztatod, hogy legközelebb előre szóljon. Amikor sikerül előre szólnia, akkor nagyon megdícséred, esetleg egy jutalom fagyi vagy kisautó is belefér.

Így jár az a szülő, aki nem foglalkozik vele, hogy a gyerek szobatiszta-e.

És a pelenka üzlet fellendítésért lobbizó kommentelőkre hallgat, hogy rá ér az még.

A gyerekek nagy része 1-1,5 éves korában ösztönösen elkezd foglalkozni a kaki, pisi dolgokkal. Ha ilyenkor a szülő észreveszi a gyerek fejlődési igényét a szobatisztaság terén, akkor csodákat érhetne el e-téren. De hallgatnak a butító, kihasználni akaró politikára: "hogy korai még ezzel foglalkozni 3 évesen megy csak óvodába". Csakhogy ezzel elveszik a gyerek kedvét a szobatisztaságtól, fejlődéstől, esetleg megutálja a gyerek a bilit, vécét és megszokja a pelenka hordását (a pelenkabiznisz örömére).

A gyerek nem egy gép, hogy megnyomunk rajta egy gombot, hogy innentől válj szobatisztává, mert már 3 éves vagy. A gyerek épp olyan ember, mint mi. Van saját fejlődési üteme, mindig más érdekli, másra kíváncsi. A gyereket csak akkor tudjuk szobatisztaságra nevelni, ha ő is szobatiszta akar lenni. Csak annak lehet segíteni, aki meg kér minket, vagy nyitott a mi segítő szándékunk iránt. Mert ha úgy segítünk másnak, hogy ő nem számít rá. Akkor teljesen elbizonytalanítjuk az illetőt, sőt támadásnak is veheti és az ellenkezőjét érjük el szerezhetünk egy ellenséget. Na ez így van a gyereknél is.

A gyereknevelésben nem a szakirodalom a legfőbb iránymutató, hanem a gyerek. A gyerekkel személyre szabottan kell foglalkozni, észre kell venni mire nyitott, mire fogékony. Célokat kell kitűzni neki! És közösen örülni a sikereinek! És nem elvenni a kedvét a fejlőstől, levágva ezzel a szárnyait "mert rá ér azzal", céltalanná téve az életét.