Milyen káros hatásai vannak a korai szobatisztaságra szoktatásnak?

Ha túl erőszakos az anyuka bármiben is, nem tesz jót a későbbi anya-gyerek kapcsolatnak.

Nem véletlen, hogy minden kamaszkori és felnőttkori pszichés problémát a gyerekkorra vezetnek vissza. Nem tudhatod, mit hozol ki a gyerekedből.

Most nem azt mondom, hogy azért mert 1 évesen bilire ültetik a gyereket, teljesen biztosan tömeggyilkos lesz.

De nekem sok olyan felnőttkori gondom van, ami a gyerekkoromból adódik és ez a szüleim hibája.

Erőltetés,szidás,ha bepisil,ezekkel van baj.

Nem azzal,ha ráültetted.

Én is ráültettem kisfiamat 10 hónapos kora körül,de csak azért, hogy szokja.Most 2,5 éves és kb 1 hete vettem le róla a pelust!!!Nem erőltettem,nálunk nem ment gyorsan.De nem bántam meg, haszna volt, mivel semmi baja a WC-vel,bilivel se volt, szépen ráült, és kb 1 éve a kaki már bilibe/WC-be megy.A pisi miatt kellett még pelenka, meg ha néha mégis bekakilt,de ez ritka volt.

Fontos a fokozatosság!

Főként az, hogy az a gyerek, amelyik nem érett a szobatisztaságra, az nem lesz szobatiszta.

És itt most a szobatisztaság alatt nem azt értem, hogy az anyuka, mint a régi anyukák is az 1 éves gyereket óránként ültették a bilire és ugye előbb-utóbb belesikerült. Mert ez nem szobatisztaság! Viszont a régi anyukák ezt mondták szobatisztának.

Viszont a szobatisztaság az, ha a gyerek érzi, hogy kell neki pisilni vagy kakilni és az inger után ül rá a bilire és pisil vagy kakil. És erre egy 1 éves gyerek még nem képes! Tehát nem lesz szobatiszta!

Viszont ha a gyerek ezt az egész dolgot nem akarja, akkor csak a szülő megutáltatja az egész dolgot a gyerekével és mikor tényleg szobatiszta lenne, akkor meg nem akarja, az erőltetés miatt majd és később lesz rendben az ilyen dolga.

Illetve aki saját maga akarja a gyerekét, hogy szobatiszta legyen és netán meg is szidja, ha mégis besikerül, ott a gyerekbe ez benne lesz és majd amikor tényleg eljön a szobatisztaság ideje és az lesz, akkor egy idő után ezeknél a gyerekeknél fordul elő, hogy akár otthon éjszaka vagy akár az oviban újra bepisilnek.

Szóval csak is olyan gyereket lehet szoktatni, aki készen áll rá. És egy 1 éves még tuti, hogy nem áll rá készen.

Mert olyan 1 évest még az életemben nem láttam, aki érezte, hogy kell pisilni, ráült a bilire és pisilt. Olyat annál inkább, akinek az anyukája ültette rá a gyerekét a bilire és egyszer belesikerült. De ebből a gyerek csak annyit érzet, hogy csurog. De azt nem, hogy fog csurogni.

Attól semmi baja nem lesz, ha óránként ráülteted a bilire, a maradék időben meg a pisis bugyit cseréled rajta, csak épp semmi értelme. Baja attól lesz, hogy az egész folyamat ebben a formájában rendkívül nagy stresszforrás az anyának, aki egyre türelmetlenebb, és azt pedig már a kicsi gyerek is érzi, hogy nem tud megfelelni.

Sokan csinálják, hogy az éppen csak ülni tudó babát a bilire ültetik, és örömujjongással fogadják, ha véletlenül sikerül a bilibe produkálnia. Ezzel az a baj (és ezt nem én találtam ki), hogy a gyerek egy, a saját akaratától független dologért kapja a jutalmat és a sok dicséretet, és ezzel akaratlanul is megrengetik a világba vetett bizalmát, hiszen azt sem tudja, miért dicsérgetik, és ez neki sem jó.

A másik pedig, hogy igaz, hogy nem szokás beszélni róla, de nagyon sok felnőtt küszködik székelési- vagy ritkábban vizelési problémákkal. Én magam is szorulásos voltam 20 éves koromig, de amikor a játszótéren beszélgettünk egyszer erről az anyukákkal, kiderült, hogy nagyon sokaknak van hasonló panaszuk, és kivétel nélkül minden érintett a gyerekkora fájdalmas élményei között tartja számon a bilin ücsörgést.

Csak egy érdekesség a végére: nemrég olvastam Hermann Alice Emberré nevelés című könyvét, amit 1947-ben adtak ki. Ő azt írja a szobatisztaságról, hogy nagyon sok anyukát stresszelnek az öregek azzal, hogy bezzeg az ő idejükben 1 évesen szobatiszták voltak a gyerekek, ami nem igaz. Máshol meg azt írja, hogy mindegy, hogy 2 vagy 3 évesen lesz-e szobatiszta a gyerek. Lehet, hogy már 66 éve is csak mítosz volt az 1 éves kori szobatisztaság? :)