Hogyan lett szobatiszta 2,2,5 év körüli gyermeketek?

Három gyerekem lett eddig szobatiszta.

2-3 év között, az ágytisztaság pedig legkésőbb 4 éves korra lett meg.

Én megvártam mindig, amíg érdeklődést mutattak. Általában a betöltött 2 éves kort követő nyárra próbáltam én "terelni" a dolgot.

Mert persze ismerkedés szinten mindig kihasználtam a helyzeteket, amik adódtak, de konkrétan olyankor próbálkoztam.

Egy augusztusi gyerekem van, ő már nagyon akarta, így vele már 2 éves kor előtt, azon a nyáron elkezdtük.

Igazán konkrét menete szerintem nincs.

Alap, hogy beszerzel valamit, amit szeretné ha használna. Én az első két gyerekemmel biliztem kezdetben, de a nagy 5 éves koráig csak bilibe volt hajlandó kakilni, így ezt annyira megelégeltem, hogy a harmadikkal elpakoltam a bilit és csak wc szűkítőt vettem (fontos szerintem, hogy jól illeszkedjen, ne mozogjon, van most már "tapadófelületes").

Amikor megvan a segédeszköz akkor megmutatom neki, elkezdem mondani, hogy mi az és mire van. Általában a gyerekek követik a szülőket valamilyen szinten a wc-re, ha épp látja, hogy mit csinálok, akkor elmondom, hogy anya ide teszi, nem a pelusba, és minden felnőtt meg nagy gyerek így csinálja, és hogy ő is ügyes lesz, és így fogja stb. Fle lehet sorolni ismerős gyerekek nevét is, akik már szobatiszták stb. (Csak a fantázia szabhat határt :) )

Én a "kitűzött nyárig" sosem mondtam, hogy próbálják ki, viszont ha ők kérték, akkor annak eleget kell tenni.

És sosem engedtem, hogy játékszernek használják sem a bilit, sem a szűkítőt. (Szeirintem előny, ha minél kevesebb díszítés/matrica stb. van rajta)

Amikor eljött az idő, bevásároltam kisbugyikat, lehetőleg olyan mintával, ami tetszik, vagy mesefigurával. Megmutattam, és mondtam, hogy na ilyet hord majd, ha már nem kell pelus.

A kisebb testvérek maguktól szokták már "igényelni", esetleg megpróbálják felhúzni a tesóét a pelus/ruha tetejére... :)

Akkor elmondom, hogy oké, de ha bugyiban van, akkor szólni kell és a wc-be/bilibe kell pisilni.

Aztán nekikezdünk.

Azért is jó a nyár, mert akkor kevés a ruha, gyorsabban le lehet "fejteni" a gyerekről...

Meg ha van kert, vagy terasz, akkor ott nem olyan ciki, ha mellé megy.

Érdemes a lakásban felszedni a szőnyegeket stb.

Van amelyiknek gyorsan és könnyen megy, van, amelyiknek hetekig is tart.

Fontos a pozitív megerősítés, és nem szabad HARAGUDNI. Lehet szomorúságot vagy csalódottságot mutatni, ha már tényleg sokadjára, vagy tudom is én, az ember néha frusztrált lesz, lássuk be. :)

De nem szabad haragudni rá. Nekem volt hogy mondtam, hogy mérges vagyok, mert össze kell takarítanom, meg mosnom kell, de rá nem haragszom, mert hát ez senkinek nem megy gyorsan, és hogy alapból ügyesen csinálja, ilyesmi...

Aztán az éjszakai egy külön dolog, az megint másképp zajlott mindegyikkel, de végül is nem azt kérdezted. :)

Aha, értem, így árnyaltabb a kérdés.

Nehéz ügy a kistesós korszak.

Nálunk 23 hónap van az első kettő között, én azt a tanácsot kaptam, hogy meg se próbáljuk elkezdeni, mert még ha meg is tanulja, úgyis "visszaesik".

Nekem kényelmesebb volt kezdetben kettőt pelenkázni, mint az állandó mosás-takarítás, meg hát az a nehéz, hogy ha szól, hogy kell, akkor viszont azonnal pattanni kell, még akkor is, ha közben szoptatok stb.

Szóval én vele megvártam a köv. nyarat, gyakorlatilag 2,5 évesen kezdünk neki.

A másik ügy a "nyomás", amit emlegetsz. Szerencsére engem senki nem idegesített ilyenekkel, de szerintem fontos nagyon, hogy Te felismerd a megfelelő alkalmat és ne a valakinek való megfelelés kényszere miatt próbáld erőltetni a gyerekednél azt, ami nem megy.

Ezzel nem azt mondom, hogy ő nem érett rá, mert ezt nem tudom, csak egy biztos, ha előbb erőlteted, azzal többet árthatsz a folyamatnak.

Nekem lányaim vannak, lehet hogy fiúval más, de nálunk mindegyik nagyon konkrétan kifejezte az igényét, hogy mikor szeretne bugyiban lenni, egy idő után zavarta is őket a pelenka.

Szóval ha Te még nem érzed itt az idejét, akkor egyszerűen szereld le az akadékoskodókat, hogy majd amikor ti gondoljátok, akkor lesz stb.

És még egy fontos dolog van itt. A felmenőink ezt máshogy csinálták, szabályos időközönként rátettek a bilire, így a gyerek nem az ingert ismeri fel, hanem a bilire üléshez társítja, hogy "ha ráülök, pisilni kell", és ez nagy különbség.

Persze felmenőinknek ez sürgős volt, mert a vacak minőségű pelenkák nem bírtak semennyit, de ma megvan a szabadságunk erre, hogy szépen kivárjuk, amíg maguk érzik az ingert és szólnak.

Emiatt az is fontos szerintem, hogy ne kérdezgessük túl gyakran, hogy "kell-e pisilni".

A másik meg, hoyg ha most vágtok bele, akkor azért jön a "szívás", mert overálból kihámozni a gyereket 5 másodperc alatt? És akkor hidegben adsz rá váltás ruhát? Vagy rohanni kell haza?

Nálunk az nem működött jól, hogy "csak otthon próbálkozunk, de az utcára pelusba megyünk".

Ez a gyereket is összezavarja, mert akkor most tudja-e vagy sem?...