Ha egy baba másfél éves koráig cicin aludt el, le lehet róla szoktatni lelki sérülés nélkül?

Igen, szerintem le lehet.

Ha valóban fizikailag is fájdalmas és kellemetlen, az már "elég indok" lehet arra, hogy tegyél valamit. (Egyébként én elválasztódás-párti vagyok.)

Azt szokták javasolni, hogy figyeld a babádat szopi közben és amikor úgy tűnik, hogy kezd álmosodni, félálomban vedd ki a szájából a melled, hogy ne azon aludjon el. Idővel, ha minden jól megy, egyre korábban abba tudjátok hagyni a szopit, végül pedig (ha gondolod) úgy szopiztok, hogy utána még ébren megy a baba aludni.

A próbálkozás idején én inkább azt javaslom, hogy ne rögtön a kiságyba rakd le aludni a babát, főleg, ha esetleg nem is ott szokott aludni. Egyszerre egy váltás (cici elhagyása) bőven elég neki. Próbáld ki inkább, hogy magadon (vagy ha a mell közelsége miatt nem megy), melletted, de legalább veled egy légtérben teszed le aludni. Ez azért fontos, mert eddig a te tested melegében szunnyadt el, ha ettől most hirtelen teljesen elvonod, az már tényleg megrázó lehet neki esetleg.

Szóval szerintem nyugodt lelkiismerettel próbálkozz, de csak fokozatosan, lassan, szeretettel. :)

(Ha most mégse menne, akkor majd egy idő után újra megpróbálod, hátha addigra érett lesz rá.)

Nem tagadom, hogy örömmel olvasom, hogy együtt alszotok, én nagyon pártolom a dolgot. :)

Az éjjeli cicikeresés több ok miatt is lehet. A fogzás ilyenkor már nem olyan gyakori, bár ha majd(?) a nagyőrlők jönnek, azok még okozhatnak álmatlan éjszakákat... Nekünk ekkor volt először és utoljára olyan, hogy 2-3 órát voltunk fenn éjjel és már a szopi sem segített, csak a teljes kimerülés altatta el a lányomat.

Ami szerintem sokkal valószínűbb, az a gyerkőcöd nagy anyaigénye és/vagy a szeparációs szorongás. Mindkét esetben általában az szokott lenni a javaslat, hogy a baba kis lelke érdekében az anyuka próbáljon "tűrni", alkalmazkodni, de egy ponton túl ez nyilván már nem megy. Ha komolyan kimerült vagy, akkor lépni kell és azt a megoldást megtalálni, ami már neked is jó ÉS még neki is belefér.

Bár ebben az esetben is talán az együttalvás a legcélszerűbb, hiszen minden más esetben ki kell másznod az ágyból, ami már alapból nagyobb strapa..

Ha ezt nem akarod folytatni, akkor én a külön szobás altatás helyett inkább az egy légteres, de külön ágyas alvást javaslom neked, ha megoldható. Ez megoldható a nagyágy mellé húzott kisággyal, ha le lehet róla venni az oldalrácsot; van ún. oldalkocsi is, bár ezt már lehet, hogy késő beszerezni; mások a nagyágy mellé tesznek egy matracot a földre a babának.

Így azért még mindig közel lenne a baba, de már nem annyira közel, hogy állandóan szopizni akarjon.

És van még egy, amit általában nem szoktunk ajánlani és én is csak leglegvégső esetre mondanám: a cumi. Ha csakcsupán arról van szó, hogy legyen valami a gyerkőcöd szájában, mert azt szokta meg, de "igazi" haszna, értelme már nincs (nem szopik, nem cumizik, nem az anyatej vagy miattad kell a dolog), akkor esetleg ezt lehet még megpróbálni. Bár ha eddig nem cumizott, nem biztos, hogy ennyi idősen szívesen fogadja. De ha végül semmi más megoldás nem segít, nincs több ötleted és nem vagy ellene, esetleg tehetsz vele egy próbát.

Szerintem nagyon jól csinálod, ezeken túl nem tudnék neked más tanácsot adni. ;)

Remélem, idővel javulni fog a helyzet és mindkettőtöknek jó lesz. :)