Miért van az, hogy minden újság, tömegkommunikációs eszköz a szopás fontosságát hangsúlyozza csak, de azokkal a nőkkel nem igazán foglalkoznak, akik nem tudnak szoptatni? Nem tudnak rajtuk kívülálló okok miatt, tehát nem divatból!

Én is csak 3 hónapig tudtam, és akkor is csak kb. fele mennyiségű tejem volt, a másik fele mindig tápszer volt.

Tudod mi bosszantott a legjobban? Hogy mindenki jött azzal, hogy "dehogynem tudsz, csak biztos nem akarsz!"... bazzz... Mostmár örülök hogy 1 éves elmúlt, és elfelejthetem ezt a rémálmot. (mármint a beszólások okozta lelki fájdalmamat akkor... ma már nem görcsölnék ezen, ha a következőt sem tudnám szoptatni ,az tuti).

[link]

Fordulj ide tanácsért:)

Szerintem itt a neten nagyon sok infót találhatsz. Vannak bátorító oldalak is, amik arról szólnak, hogyan lehet minél többet tenni, hogy sikerüljön, milyen okai lehetnek annak, ha nem sikerül. (pl.: [link] ) Nagyon sok infót találhatsz a tápszerekről is, a többi anyukával, akik hasonló cipőben járnak, velük is lehet beszélgetni, megosztani a tapasztalatokat, lehet ápolgatni egymás lelkét.

Amit a médiában látsz, az olyasmi, mint egy reklámkampány, igazából azokhoz szól, akik ahogy írtad "divatból" nem akarnak szoptatni. Tehát azokhoz, akik tudnának, de nem akarnak. Mivel manapság a szoptatás reneszánszát éli, a média is ezzel van tele, hálásabb témának tartják.

Nekem egy kislányom van, a kezdetekkor eléggé ki voltam borulva, amikor nem ment minden úgy, ahogy szerettem volna, a védőnő lekezelő volt, finoman szólva nem volt túl érzékeny a problémáimra. Úgy láttam, mindenkinek jól megy, csak én bénázok. Akkor olvastam a fenti linken lévő hasznos tanácsokat, amik sokat segítettek.

Ha lenne konkrét kérdésed, problémád, szívesen segítek a saját kútfőm erejéig.

Akkor álljon itt egy olyan példa is, akinek tényleg nem volt, nem lehetett teje - mégis szoptatott. Nem bántó hanggal mondom, de utána talán érdemes elgondolkodni azon, ki mit és mennyire akart, mennyire volt kitartó.

[link]

Sokaknak tényleg nem megy, de sokaknak azért nem, mert túl korán feladják - és nem kérnek a bajban hozzáértő(!) segítséget! Én 11 hónapig kínlódtam, mire végre összeállt a kép, pedig már 3 hónaposan elkezdtem utánajárni az LLL-nél. A gyerekem első évéből leginkább csak szopi-para emlékeim vannak.. de mindenképp megérte, mert az ismerősi körből már csak én szoptatok, 22 hónapja, immár gondtalanul. Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy keresse a megoldást!