Ha nagyon utána olvastam, és elméletben már tudom hogyan kell szoptatni, akkor fog menni gyakorlatban is? Merthogy állítólag a helyes technika a lényeg.

Én pont azért harcoltam a kórházban, mivel már kiírták a tápszert a babámnak, hogy szó nem lehet róla. És végül nekem lett igazam.

A kórházban mondták, csak bimbóvédővel fogok tudni szoptatni, azt elfelejtették mondani, hogy ez nehezebb a babának és nem tíz percig kell szoptatni, hanem hosszabb ideig. Mikor már megszokta a mellem és tudott bimbóvédő nélkül szopizni és eleget evett és mondtam nekik, hogy nem kell ide tápszer, mert bimbóvédő nélkül nagyon megy, mi volt a válasz: hát persze anyuka, nem tudta? Nem tudom honnan kellett volna tudnom.

A msáodiknál reggel hattól este nyolcig éhezett a baba, mert nem is vette a szájába a mellemet, de egész nap hányt, nem tudom, hányszor öltöztették át. Az egyik okos azt mondta, hozassak be cumit mert hátha rákap. Este nyolckor, sírva vittem ki a nővérnek, aki csodálkozva: Nem szívták le a gyomrát anyuka? Hát hogyan szopizna, tele van a gyomra magzatvízzel, van annyi esze, hogy nem eszik rá. És leszívta kb három másodperc alatt, és láss csodát utánna szopizott a baba.

íúgyhogy én is a szoptatási tanácsadás pártján vagyok a nővérek számára, mert nem az anyukáknak a nővéreknek kényelmesebb a tápszer. A csecsemőorvos barátnőm mondta, aki ott dolgozik az osztályon, hogy tápszert csak orvos adhat és ő nem adott senkinek mégis elfogyott egy éjjel másfél liter.

Úgyhogy hiába az elmélet, a gyakorlat más és ha segítséget sem kap az ember még nehezebb.