A kitolásnál milyen érzés az amikor jönne kifelé a baba, de nem szabad nyomni, mert még nincs tolófájás, meg azért sem hogy ne szakadj szét?

A kedvencem volt, mikor azt mondta, hogy sóhajtsam el..

Komolyan mondom, hogy földöntúli érzés. Nem te irányítasz hanem a tested

Nekem "csak" a gátvédelem miatt kellett ellélegezni a fájást, és nem nyomni, ez ugye így a legeslegvégén van, amikor már a feje búbja kint van, így kb a homlokáig vagy hajvonaláig (nem tudom pontosan, nem láttam - szerencsére -, de érzésre kb addig), egy hajszálnyival a legnagyobb kerületű rész előtt, ugye pont azért, hogy kis időt adjon a gátnak, hogy táguljon szakadás nélkül.

35 és 34 centi kerületű fejekkel születtek a lányaim, szóval majdnem ekkora kerületnél kellett ott tartani őket és ellélegezni egy fájást majd megvárni a következőt. Hát mit mondjak. Nem volt éppen orgazmikus élmény :D Az elsőnél repedtem is (ő volt a 35 centis fejkörfogatú), az az érzés nagyon megvan. Ugye gátvédelmet kíséreltünk, így nem volt fájdalomcsillapítás, mintha vágtak volna, szóval az egyik legérzékenyebb testrészem mellett éreztem ahogy szakad a bőr. A másodiknál összejött a gátvédelem, nagyságrendekkel jobb volt, de még így is iszonyatosan feszített. Nem olyan, mint amikor a szüzességed veszted el, annál ezerszer erősebb érzés. De amikor nem szakadtam/repedtem, akkor nekem ez nem volt kifejezetten fájdalmas, inkább csak intenzív. Nem kellemes egyáltalán, iszonyú erős feszítő érzés, amin tényleg nagyon hamar szeretnél túllenni, közben ugye ott van az izgalom, hogy még egy utolsó nyomás és túl vagy az egész 40 hetes szenvedésen végleg, szóval elég nehéz ellenállni a késztetésnek. De meg lehet csinálni :) Érdemes, nekem miután összejött a gátvédelem, kb tényleg az az érzésem volt, hogy ennek így kell történnie, zéró, de tényleg, zéró negatív érzés maradt hátra a szülésből, kicsit elfáradtam, na bumm, de egyébként pont olyan volt, mintha csak menstruálnék, és az is csak a vérzés miatt.

Lélegezd el..

Remegtem.. rángatőzott a lábam..

Nagyon nehéz..

Nekem a vajüdáskor is volt, amikor nagyon el kellett lélegezni.. mert majdnem a kocsiban szültem meg..

Sokkal nehezebb, mint maga a fájás..

Amugy van az a pont,mielőtt kijön..az nagyon fájdalmas, de nincs ráhatásod már....de többedik szülésnél viszont tudod, hogy csak a következő fájásig kell kibirni..mert onnan 1 nyomásig fáj..de 1-2 es kinn is a baba..

Így szinte várod az érzést…

Ellélegzéshez nagy önkontroll kell.

Amellett, hogy fáj és feszít, még furcsa is, mert gyakorlatilag teljesen kitölti a medencédben azt a kis részt a baba feje. Érezni, ahogy hozzáér a szeméremcsontodhoz és a farokcsontodhoz, vagy nem tudom, mihez, de így kb csonttól-csontig kitölt a baba feje. Érzed, hogy kb csak a kis kötőszövet egy vékony borítása választja el a csontjaitokat egymástól. Nagyon szürreális, az életben soha, semmilyen más szituációban nem érzel ilyet, csak amikor a babád (és neki is a feje) megszületik. Nekem legalábbis ez maradt meg, hogy ott érzem a kis koponyáját a csontjaim közé ékelődve, és vegyek erőt magamon, hogy ne akarjam onnan azonnal eltüntetni. Sőt, maradj közben mozdulatlan is, mert basszus, nem tudsz mozogni, hát ott egy babafej a csontjaidba ékelődve :D Én a tolófájások között mindig kicsit összébb húztam a lábam, kimozogtam a zsibbadást belőlük (nagyon erősen szorítottam a térdem), ficeregtem, de ezt akkor, amikor félig már kilógott a feje belőlem, nem tudtam megtenni. Nem is mertem, de szerintem ha megpróbálom se sikerült volna ezen a ponton bármilyen pózt változtatni. Csak hogy egyszerűbb legyen a dolog.

De ennek szerencsére hamar vége van, és a következő fél percen belül meg már a mellkasodra kerül a meglepően meleg és csúszós kis babatest, ami az előbbihez hasonlóan leírhatatlan érzés és valahogy értelmet nyer minden korábbi küzdelem és fájdalom :)