Hogyan győztétek le a szüléstől való félelmeteket?

Én nem pánikoltam egyáltalán, ugyanis mivel nem tudtam mi vár rám, nem féltem tőle előre.

Én 2 dologgal nyugtattam magam.

Egyrészt nekem mindenki azt mondta, mivel a mensim is iszonyu kín volt (minden hónapban mentő jött hozzám, mert ájultam, önkivületi allapotban voltam), igy a szülés nekem meg se fog kottyanni.

Tévedtek 😂

Illetve ha xy-nak sikerült, nekem is fog. Ha annyira rossz lenne, akkor nem lenne 2.meg többedik gyerek a családokban.

Mikor masodszor terhes lettem, a szülést vártam a legjobban 😂

Az elsonel konnyen, mert el tudtam terelni a figyelmem a keszulodessel. Es amugy rengeteget takaritottam a vegen, jol elfaradtam minden egyes nap, nem volt kedvem mar ezen gondolkozni se 🤣

Persze, egeszseges felelem volt bennem, de semmi extra.

Egyebkent menni fog, mert muszaj neki, mast nem tudsz tenni.

Esetleg ha van meg lehetoseged reszt venni egy oromteli szules tanfolyamon es gyakorolni az ott tanultakat, az sokat segithet.

A vajudas elejen ez nekem szuper jol jott, csak aztan sajnos nalam problemak lettek, igy hamar elvesztettem a kontrollt es nem volt mar erom ilyesmikre.

Na de a masodik mar nehezebb teszta lesz, mert tudom, hogy mi varhat ram, igy mar most rettegek.

Meg epphogy csak most teszteltem pozitivat, szoval meg azert messze a szules, de nehez igy is…:D

Az első nekem is programcsászár lett. Fejben megbékéltem vele és iszonyu könnyen regenerálódtam.

A második is császár. Milliónyi gond volt a terhesseg alatt így inkább azon pánikoltam hogy egészséges legyen. Emelett 37.hetig dolgoztam így azzal voltam elfoglalva. Mikor végre pihenhettem volna és elkezdtem agyalni addigra beindult a szülés!így munkából kb szülni mentem.

Egy dolog legyen az agyadban ,hogy bent még egy baba sem maradt. Valahogy kijön és az a kis csoda mindenért kárpotólnifog.

A gyermekágyas időszak minden pillanatát éld meg mert annyira pici anyira elesett sose többet nem.lesz.

Sok közös bújás ,alvás,pihenés,együtt sírás mindent meg ér!

Na ez pl. megnyugtató lehet.

Itt most mindenki bevállalt mégegy szülést, még császárt is.

Ha olyan traumatikus lett volna, akkor itt mindenki egy gyerekről számolna csak be.

Előtte féltem én is. Nem voltam pánikbeteg meg nem kértem császárt (amikor az altatóorvossal volt a kötelező találkozás és elkezdte részletezni, hogy az epidurált hogy adják be, hát én akkor eldöntöttem, hogy köszi, nekem ez sem kell, nemhogy még műtét :D ), de féltem azért, teljesen természetes félni az ismeretlentől meg az olyasmitől, amiben azért benne van egy kis kockázat (anyára és babára nézve is).

Ott helyben azonban, amikor már beindultak a dolgok, egyáltalán nem féltem. Izgultam, igen, vártam, egy ponton túl már kicsit szenvedtem is, de valahogy úgy rendjén valónak tűnt az egész. A legnagyobb fájdalmak közepette sem éreztem azt, hogy itt valami baj lenne. Pedig nincs magas fájdalomküszöböm, de tényleg van különbség az a fajta fájdalom között, ami bajt jelez (mint pl mikor megrántod a bokád- friss élmény nálam, ezért jövök ezzel :D ), meg aközött, ami progresszív, viszi előre az eseményeket, és teljesen rendszerben jön.

Amúgy nekem rengeteget segített, hogy utánaolvastam a szülés folyamatának, szülésfelkészítőn is részt vettem és ott is azok a részek segítettek leginkább, amikor mondták, hogy mi miért van, mi jön utána, stb.

2 problémamentes, gyors, könnyű szülésem volt. Így könnyű. Nem a szülés a legnehezebb része, az csak egy nap az életedből, fél lábbal kibírja az ember, ha arról van szó, én legalábbis ezt mondogattam magamnak a nagy nap előtt :D

Először én eléggé a "boldog tudatlansággal" vágtam bele. Covid volt, minden zárva volt, felkészítők se nagyon voltak. Nagyjából tudtam a dolgokat, de nem annyira, mint illett volna. Mások beszámolóihoz képest én nem éltem meg annyira rosszul, mint vártam. Nem mondom, hogy hú de jó volt, de én szülőszobáról kiérve simán úgy voltam, hogy jó, ez nem volt annyira gáz, lehet majd tesó. Pedig volt gátmetszésem, meg 24 óra volt a teljes vajúdásos rész, de akkor se volt olyan szörnyű, mint hittem.

Most várom a másodikat, most már kifejezetten azt keresem, hogy lehetne majd még simábban szülni, lehetőleg teljesen beavatkozások nélkül (persze ha nincs semmi komplikáció).

Tudom, millió meg egy horror sztori van, de nekem teljesen rendben volt a szülésem, és nem hiszem, hogy rettegni kellene, de ha felkészülsz (az élettani folyamatokra értve), akkor magabiztosabban tudsz hozzáállni. Úgyhogy szurkolok, hogy minden úgy menjen, ahogy szeretnéd!

Hát nem tudom, én is a covidos időszakban szültem. Találtam jó videót olyan szakembertől, akinek a szaktudása meggyőzőm azt néztem meg, illetve kaptam egy mailt egy 3 gyermekes ismerősömtől, elméletileg egy amerikai orvos tanácsait tartalmazta - a hitelességét ennek nem ellenőriztem.

Valamint olyan országban élek, ahol lehet fogadott orvosod.

Hogy a hormonok tették vagy sem, én nem tudom, de az utolsó 2 hétben én a nyugalom szobra voltam. Úgy éreztem, hogy felkészültem, ha pedig valami félresiklik, akkor jó kezekben leszek, meg fogják oldani. Pedig az utolsó 2-3 napban már azt is sejteni lehetett, hogy indítani kell.

Úgy is lett, első baba, indított szülés és egy szuper szülésélmény.