A ti férjetek nem bánta meg hogy bement a szülő szobára?

Ha szabad,akkor én férjként írok.

Én benn voltam végig,pedig császár lett a vége,nem akart kibújni,muszáj volt megcsászározni.

Nem birtam volna kinn ülni,a feleségemmel akartam lenni végig,segiteni amit tudok,vagy csak fogni a kezét.

Igazából csak nyugtatni tudtam.

Végig a fejénél voltam,maradtam akkor is amikor áttolták a műtőbe.Amikor kivették a fiunk,én kaptam kézbe egyből,elvágtam a magzatzsinórt is.Amíg varrták a feleségem,én mehettem a kicsivel fürödni és öltözni,csinálhattam fényképeket.

És nem ábrándultam ki,mert láttam vért (pedig ájulós vagyok),vagy mert láttam csatakosra izzadva,erőlködve.

Ugyanúgy szeretem,ugyanúgy kívánom.

És ha összejön a következő baba,ismét bemegyek a szülésre.

32/F

Negativitás:szörnyű volt,hogy nem tudtam segiteni,bár igazából az orvos se tudott,szugerálni nem volt elég a kicsit,hogy akarjon kijönni.

Második válaszoló voltam

Nem bánta meg.

Amikor még nem voltam terhes, és szóba került, azt mondta, hogy ő nem szeretne bejönni. A legjobb barátnőm terhes lett és a férje természetesnek vette, hogy benn lesz. Erre párom is mondta, hogy lehet, mégis bejönne. Benn volt végül és én nagyon örültem neki. Végig a fejemnél volt, csak akkor küdltem "előre" amikor azt mondták, hogy látják a kislányunk fejét, hogy tényleg látják-e vajon, vagy csak bíztatni akarnak :-). Amire visszaért a fejemhez, már kicsúszott a kicsi :-)