Az normális, ha valaki vágyik szülni? Más is volt már így vele?

nálam már voltak pillanatok amikor azt éreztem, hogy de jó lenne már látni érezni, meg nyugodtabb lennék, hogy nem az én táplálkozásomtól és életmódomtól függ szegényke egészsége, hogy néha már szabályosan kibírhatatlanok voltak a pillanatok, hogy még nem szülök és még mindig csak a hasamat tudom bámulni hosszú perceken át, hogy egy halvány rezdülést lássak.

de sajnos még mindig nincs itt az ideje, semmivel nem vagyok kész (segélyigénylés, berendezés, bevásárlás, stb)

mivel jövedelem nem lesz...

a gyereknek enni kell.első helyen.

Igen én vágytam rá, hogy megismerhessem az érzést, hogy világra hozok egy gyereket. Rossz szemem miatt riogattak, hogy császárral kell szülnöm, de én utána jártam és végül szabad utat kaptam. Nem bántam meg, sőt, minden percét élveztem. (na jó, a kitolás előtti 20 perc kivételével)

A mai napig gyakran eszembe jutnak a szüléseim, a második csak két éve történt, sokszor leperegnek előttem az események. Nehezen emésztem meg, hogy többet nem lehet részem benne.

Én még csak most várom az első babánkat, de nagyon várom már a szülést, kézzel-lábbal mennék már.

Tudom, hogy fájdalmas lesz, de nem érdekel csak menni akarok :) Azért is, mert szeretném átélni, hogy milyen, foglalkoztat a dolgok, és azért is, mert akkor már a kezemben tarthatom majd a picikénket :)

29 hkm

Én 9 hónapja szültem.

Sokszor újra lefut a fejemben a szülésem, főleg szerdáról csütörtökre virradóra, ha esetleg éjjel fent vagyok, mivel ekkor szültem.

Nekem nagyon jó élmény maradt, és igen, én is vágyom arra, hogy újra szülhessek. Remélem lesz benne részem! :)