Mesélnétek miért?

Császáros voltam, fájások nélkül folyt el a magzatvíz. Miután műtöttek, nem találkoztam azonnal a babámmal, így csak később lehettem vele. Amikor levittek az osztályra minket, végre elkezdhettem próbálkozni. A babám folyton aludt, nem akart szopni. Ébresztgettem, bekapta, de semmi szívóereje nem volt. Kértem tanácsot egy ottani nővértől, ő leteremtett, hogy miért nem csipkedem meg a lábát hogy ébredjen, miért nem vagyok élelmesebb anyuka. Elkezdte csipkedni a lábát, mire felsírt (másnapra be is kékült neki), aztán ez a nővér összecsípte a mellbimbómat és a szájába gyömöszölte majd otthagyott. A baba nem szopott, így újra segítséget kértem egy másiktól. A mellem nem durrant be, egy csepp tej se jött. Nonstop a mellemre kényszerítettem,hiába. Tápszert könyörgésre adtak,itatópohárból. Azt nagyon szerette. Így vészeltük át a kórházat.

Aztán hazajöttünk, és pumpáltam. Fél óra fejéssel 5-7 ml nagynehezen kijött. Sokat sírtam, evett a lelkiismeret, már minden rossz megfogalmazódott bennem magamról. Közben tápszert adtam neki, amíg nem indul meg jobban. Hetek óta próbálkoztam minden szakértői tanáccsal módszerrel, tejszaporítóval. Amikor anyósom beszólt, hogy "de hiszen a tej a legjobb a gyereknek miért adom neki azt a vacak tápszert!!!", a férjem lehurrogta mit képzel, majd eltette a pumpát, és közölte, hogy nem hagyja hogy nem hagyja, hogy bántsanak vagy bántsam magam, a gyerekünk tápszerrel is egészséges és kötődő lesz. Hát tápszeres maradt, és sokat összebújtunk, a bőrkontaktus megvolt. Sokat ringattam, hordoztam, énekeltem neki, dédelgettem, ez megmaradt a tejen kívül. És itt vége is a történetnek.

Azóta 3 éves, okos, egészséges, a súlya megfelelő. Nagyon is szorosan kötődik hozzám. Én pedig igyekszem ezt a kudarcomat feldolgozni.

Nekem ugyan sikerült kitörni belőle, de: már a kórházban elcs*szik ezzel a méregetéssel. A kismama bepánikol a baba súlya miatt, ott erőltetik a tápszerezést (igaz, itatópohárból). Meg elviekben igény szerint szoptatunk, gyakorlatilag MINDIG megzavarják a napközbeni etetéseket valamivel a kórházban, mert vagy a kismamát rángatják vizsgálatra, vagy a babát. Az én kisfiam is besárgult ott, onnantól alig szopott, mert bealudt folyton. Az egyik mellem már a kórházban begyulladt, mire bimbóvédőt adtak megoldásként.

Amíg ki nem jött a sárgaságból, itthon is csak lefejten tudtam vele anyatejet etetni (de az minimális volt, szóval nagyrészt tápszert evett), utána is maradt a bimbóvédő, mert anélkül ordított. A tápszert és lefejt tejet cumisüvegből kapta, mert a svéd itatópohárral bénáztam, szóval cumizavara is volt.

Sokszor annyira kész voltam ebben a kínlódásban, hogy a férjem is próbált lebeszélni erről, maradjon a tápszer. Kb. 70%-ban tápszert kapott.

6 hetes korban sikerült 100% anyatejre állni, majd pár hét múlva a bimbóvédőt és a fejést is elhagyhattam.

És bár nekem végül sikerült, teljesen megértem, hogy sokan feladják. Főleg, ha csak kínlódás van, de semmi sikerélmény.

Felcsípték a nyelvét a kórházban, mielőtt jöttünk haza. Na nem volt hajlandó enni. Pedig azt mondták, nem fáj neki. Aztán amikor már egész nap nem evett, akkor kapott tápszert. De onnantól kezdve üvöltött, ha csak megpróbáltam mellre tenni.

Még fejtem neki egy ideig, de az meg olyan stressz volt, hogy inkább feladtam.

Amikor végre elaludt, akkor álltam neki fejni. De mindig izgultam, hogy mikor ébred, mennyit tudok az idő alatt fejni. Minimális mennyiségek voltak, 1 etetésre nem volt elég. Így inkább abbahagytam. Onnantól sokkal nyugodtabb voltam, amikor ő aludt, akkor én is pihentem.

Nekem sajnos egyik gyereknél sem lett tejem. Mindháromszor úgy indultam, hogy na majd most! Előtejem annyi volt, hogy szerintem egy gyerek simán felnőtt volna vele, állandóan betétet kellett tennem a melltartómba, mert folyt a tejem, de a szülések másnapjára egyszerűen eltűnt. A szoptatás alatt a rekordom 15ml 2 mellből 24 óra alatt. Ráadasul még kiderült az is, hogy a tejcsatornáim is rossz helyen vannak, például a legtöbb nekem a bimbóudvaron volt és volt egy a jobb mellem alján is...

Pocsék érzés volt hogy még ezt a természetes dolgot sem tudom megtenni a gyerekeimért. Az első alkalommal volt a legrosszabb, folyamatosan fejtem, a melleim már lilák-sárgák voltak a masszírozástól, fejéstől, de semmi. Egy vagyont költöttem teákra, homeós bogyókra, szintén eredménytelenül. 5 féle mellszívóm volt tök fölöslegesen. Nem tudtam, hogy mi lehet a baj.

34 évesen elmentem mellultrahangra és mammográfiára, amik után az új nőgyógyászom közölte, hogy ilyen szerkezetű mellet eddig menopauzán átesett nőknél látott és azok közül is a 65+ os hölgyekre jellemző... Na ez méginkább feldobott.

Nézzük a dolog jó oldalát! A mellem semennyit sem változott a terhességek alatt és utána sem. Eddig se volt jó mellem (lógós, felemás), de legalább rosszabb sem lett! 🙂