Aki nem akart szoptatni, hogy apasztotta el magának a tejet? Nem volt tejláza?

Vigyél tápszert már a kórházba (babavízzel, akkor mikró elég, nem kell forralni).

Ne tedd mellre egyáltalán, úgy nem fog nagyon beindulni ha nem éri inger.

Otthon hideg borogatás, ha nagyon belövell, mindig csak annyit fejj ki, hogy épp ne feszüljön.

Ne érezd rosszul magad, ez a te döntésed, senkinek semmi köze hozzá, a baba felnő tápszeren is🙂

Nekem megvolt a szándék, de a lányom nem cuppant rá. Egész egyszerűen nem érdekelte sem bimbóvédővel sem anélkül.

A kórházban persze ment a terror, a gyerek éhezett stb, azt csináltam, amit az 1-es ír, hozattam be tápszert, cumisüveget, babavizet, úgy kezdett hízni.

Közben kézi és elektromos mellszívóval szívtam le a tejet, meg ott fogdostak meg "fejtek" a nővérek - ma már ezt sem engedném, mert visszagondolva undorító volt.

Szóval amit lefejtem, azt is megitta, de nagyon kevés volt.

Itthon is fejtem, de egyre kevesebb lett és elapadt.

Szóval fejegetni kell, hogy ne gyűljön meg, mert azon egy szint után csak sebész tud segíteni, arra figyelni kell.

A lányom nem volt hajlandó szopizni. Az első mellretételkor cuppantott egy hangosat és utána már egyáltalán nem volt hajlandó bekapni a bimbót, még bimbóvédővel sem (pedig a nővérekkel sokmindent kipróbáltunk) Ezután elkezdtem fejni, de ami lejött egy-egy alkalommal az édeskevés volt.

Itthon is fejtem még kb 2 hétig, de egyszerűen nem volt erőm tovább fejni. (1 óra alatt sem tudtam annyit fejni, hogy elég legyen, aztán a felét vissza is bukta és utána keverhettem a tápszert) Lehet, hogy én adtam fel túl korán, de onnantól kezdve, hogy abbahagytam a fejést úgy éreztem, hogy egy óriási kő esett le a vállamról. Tejlázam nem volt.

Siman elapadt, egyszeruen befejeztem a szoptatast, nem raktam tobbet mellre. Feszult egy nagyon picit, de mire oda tudtam volna jutni, hogy fejjek (mert azt mondtak, hogy ilyenkor azt kell, megkonnyebbulesig), el is mult.

Viszont kiemelnem, hogy azert is hagytam abba a szoptatast, mert a kisfiam sulya stagnalt majd fogyott 300 grammot es korhazba is kerultunk. Valoszinuleg nem volt eleg tejem, hiaba szoptattam 0-24, de ezt soha senki nem mondta ki, igy a mai napig kerdojeles.

Akinek rengeteg van, annak lehet nehezebb az elvalasztas.

Bár én nem közvetlenül szülés után apasztottam el, hanem a gyerek 1 éves korában.

Nekem könnyű volt, időnként minimálisan lefejtem,hogy ne feszüljön. Plusz hideg borogatás esténként. Aztán egyre kevesebbet kellett fejni, hogy ne robbanjon fel. :) Ez egy 1,5 hétig tartott kb. Szerintem ez így sokkal kíméletesebbet volt, gyógyszert sem szedtem, tejlázat sem kaptam.

Nem szeretnék kötekedni, de ha az előzőnél az lehetett a probléma, hogy nem volt elég tejed, akkor most miért szeretnéd majd apasztani?

Mi lenne, ha most a kezdetektől úgy állnál hozzá, hogy addig szoptatsz, míg van tej, azaz amíg neked és a babának is kényelmes?

Ha nem megy, akkor csak simán pótolsz, és valószínűleg akkor szépen elapad magától, nem kell direkt apasztanod.

De az is lehet, hogy ha a második babánál nem görcsölsz ezen annyit (és persze nem engedsz a család nyomásának és kéretlen beleszólogatásának), akkor jobban sikerül, mint az elsőnél.

Én legalábbis megadnám az esélyt, azzal a megnyugtató tudattal, hogy semmi gond, ha nem megy, akkor ott a tápszer és kész :)

Én is hasonlóan vélekedek, mint a 7-es. Nem ítélkezem, semmi jogom nincs rá, és abszolút megértem, ha a korábbi kálvária miatt tartasz a dologtól, de szerintem megér azért egy kis próbálkozást.

Ha nem megy, és csak görcs az egész, akkor persze, a tápszer is embert nevel a csemetéből. :)

Addig is boldog babavárást!

Nem tudom, hogy van vele, aki nem akar. Nekem mindent bevetve is alig volt tejem. Soha nem feszült, nem csöpögött, a spriccelést meg el se tudom képzelni. Így semmi nehézséget se okozott abbahagyni, csak lelkileg fájt, de nagyon. Mint egy gyászfolyamat, ami során selejtnek éreztem magam.

Viszont pont ezért ez makaccsá tett és második gyereknél csak azért is megpróbáltam. Vele se volt több, bármikor gond nélkül leállhattam volna, de nem akartam. Nem érdekelt, hogy pótolni kell. Úgy voltam, hogy kapja amíg lehet. Úgy belejöttem, hogy 3,5 évig szoptattam úgy, hogy sose volt kizárólagos. A végén se volt mit akasztani. A kisfiam annyit mondott, anya nincs több és többé nem kérte.