Ki hogy élte meg a nemkívánatos terhességét?

Ha valaki valóban nem kívánja a terhességet, akkor tesz ellene. Ha mégis megtörténik és nem akarja, akkor is, ezért van az abortusz, vagy esetleg az örökbeadás, de az szerintem más lapra tartozik.

Nálunk véletlen csúszott be, de mi örültünk neki nagyon, most múlt egy éves gyönyörű kisfiú!

mármint a gyerek volt fél egy éves?addig olyan rosszul érezted magad?

nálunk első becsúszott, örültünk, második tervezett nem annyira:O:)

A 19. szülinapom után 2 hónappal éreztem magam érdekesen, kimaradt a vérzésem. Kizártnak tartottam, mégis, vettem egy tesztet, amit még aznap este kétségbe esve a párom fejéhez vágtam. Teljesen ki voltam akadva - anyáéknak hogy mondom el, mit szól majd hozzá a szentfazék család, mi lesz az egyetemmel... A dolgot csak tetézte, hogy éppen egy költözés előtt álltunk a párommal, aki 1 hónapja vesztette el az állását. Mindennek ellenére kizártnak tartottam az abortuszt. Nagyon nehéz volt megküzdeni a világgal, de a párom, és az anyukám végig mellettem volt.

A 20. szülinapom előtt 1 hónappal fogok szülni, most a párommal saját albérletben élünk, nem dőzsölünk, de mindenünk megvan, ami kell, pár apróságot leszámítva a babának is vettünk mindent, az egyetemre be tudtam iratkozni nappalira(!), mert el tudtuk intézni, hogy kapjak egyéni tanrendet, szóval majd csak vizsgáznom kell.

És mindezt azért a pár percért, amikor este a szerelmem leül mellém, megsimogatja a hasam, és csillogó szemmel megkérdezi, mikor születik már meg :)