Lányok! Mi döntöttünk!? Örökbefogadunk.

Peteérési zavarom van, az inszeminációt pedig, meg a lombikot sem lelki, sem anyagi okokból nem próbáljuk meg...

Egyszer már sikerült a baba spontán (bár, az orvosom nem értette, hogyan lehetséges ez :)), de sajnos nem maradt velünk. :(

Hiszek benne, hogy egyszer majd újra sikerülni fog. De úgy érezzük a férjemmel, hogy az életünk kiteljesedéséhez az kell, hogy magunkhoz vegyünk egy kis Életet, aki arra vár, hogy szeressék.

Megbeszéltük, és megnyugodtam. Jönni fog. És egyszer talán mi is szép, nagy család lehetünk, amiről mindig is álmodtunk... Tegnap óta nem érdekel minket semmi probléma, boldogok vagyunk, mert hamarosan beállunk mi is a várólista végére, és kivárjuk, míg eljön a mi időnk.

Szeretnék megköszönni minden segítséget és biztatást Nektek, akiket az utóbbi 2 évben "megismerhettem"!

Mindenkinek kitartást kívánok a babáravárás olykor rögös útjain, akiknek pedig az álmuk már valóra vált, kívánok csodás anyaságot!