Nagyon félek a gyerekvállalástól, tele szorongással, félelemmel, ha arra gondolok, hogy szülő leszek. Sokaktól hallom, mióta gyereke van, sokkal jobb az élete, ez mennyire általános? (Természetesen nem arra gondolok, hogy nem szereti a gyerekét. )

egy kicsit túl stresszeled a dolgot.. :)

nyilván felelősséggel jár egy gyerek felnevelése,de attól ne félj hogy valamit nem csinálsz majd jól,mert ha már ott lesz a baba,nem fogsz ennyit mindenen agyalni,csak csinálod a "dolgod". és ha valmit nem tudnál a védőnő/gyerekorvos majd a segítségedre lesz.

Én nem tudtam volna elképzelni magam gyerekek nélkül.és néha vannak/voltak fárasztó és nehéz napok-de nagyon örülök,hogy anya lehetek.

Most anyaként teli vagyok aggódással és kételyekkel, hiszen nekem is eszembe jut, hogy nagy a felelősség és igen, van úgy hogy tehetetlen vagyok, félek.

De soha életemben nem volt még semmi és senki ennyire fontos, mint a gyerekem. Soha nem találkoztam ekkora csodával mint a lányom. Ez pedig átvisz a felelősségteljes "feladat" megoldásán.

Mindenféle felelősség és aggódás mellett a lehető legjobb dolog, ami ebben a világban történhet velem, mert annyi hülyeséggel foglalkozunk, annyi butaság jár az agyunkban, annyi mocsok és szenny van a Földön, ami miatt eltereljük a figyelmünket a legfontosabbról, vagyis a családról, a gyerekekről...

Lányom amúgy egy nehéz eset, igazi kis hisztigombóc. De azt hiszem ő az, aki helyrerázott, hogy ne azon stresszeljek mi lesz ha..., hanem csak éljem az életem, az életünket aszerint, ahogy nekünk, neki jó. Végre nem azon agyalok, hogy jaj mekkora felelősség ez és hűha...hanem csak teszem a dolgom, és a gyerek léte visz előre, sokkal jobban, mint előtte bármi.

Ne parázz rá ennyire, ne húzd fel magad előre. De ne bánd, hogy megfogalmazódnak benned a kérdések, mert csak felelősségteljes gondolkodással lehet gyereket nevelni.

Akiben nincsenek kérdések és kételyek, csak úgy szül nyakra főre és soha nem gondolkozik el a kételyein, na ott van a bibi szerintem...

Bőven ráérsz, még 40 éves korig is, unokanővérem aki szépségkirálynő volt, élvezte az életet 37 éves koráig, most 38 éves, született egy kisbabája, és tökre jól van, ugyanígy parázott, mint te, de ezzel együtt is élvezte az életet, és most, hogy jól kiélte magát, már problémamentesen babázik.

Az a baj az ilyen dolgokkal, hogy a társadalom = hülye volt osztálytársak, szomszédok, munkatársak nyomása elég nagy, mindig van pár bharom a környezetben, aki követeli a gyereket, vagy épp, mivel az az élete egyetlen valamennyire értékelhető alkotása, mindenkit lenéz, akinek még nincs, és akkor jön a para, a hiszti, hogy akarok, de nem akarok, mert félek, de nem akarom, de kellene de mégse akarom. Na ezt nem szabad. Hagyd a francba, amíg nem érzed, hogy na most lehet, addig ne is gondolj rá, mert nem lesz olyan mint mások mondják. Mindenkinél más és más az.