Mikortól emberi élet a kis életkezdemény?

Amíg nem volt gyerekem, addig azt mondtam, hogy 12 hétig biztos nem az. Magzat, az anya döntési joga az elsődleges.

Aztán terhes lettem, láttam az uh kijelzőn verni a szívét annak a kis plüssmackó alakú valaminek, ráadásul ficánkolt is, és azóta teljesen megváltozott a véleményem.

ÉN nem bírnám megtenni.

Viszont nem tiltanám be, mert nem kell mindnekinek ugyanúgy gondolkodni, mint nekem.

Én azt gondolom, a hazai köztes nézet jó megoldás. Szóval, ez a 12. hét, akkor van lehetőség döntésre is, de nem korlátlanul.

Természetesen, ettől függetlenül elítélem, ha valaki felelőtlenül védekezik és ezért megy abortuszra.

Itt csak kompromisszum lehetséges.

Az anya élete, életminősége, a család élete, és a leendő gyermek kilátásai szintén számítanak.

Például olyan körülmények közé szülni, ahol saját maga sem akarja az életet... hát...

Ez egy borzasztó nehéz kérdés.

Annak aki 2 havonta abortál könnyebb azt gondolni, hogy a 12. Hétig nem élet..vagy addig nem, míg “gazdatest” nélkül életképtelen..

Én úgy gondolom a kezdetektől él, de nem vagyok abortuszellenes.

Mérlegelni kell, minden szempontból a kérdést.

Gondoljuk a kulturális változáskora és szemléletekre, amik az idők és területekbszeribt is változtak.

Mondjuk Taigetos?

Szóval ez nagggggyon nem fekete és fehér.

Saját magam:

Elsőkörben mindent megteszek egy nem kívánatos terhesség ellen ( mielőtt megtörténne)

Ha mégis minden erőfeszítés ellenère besikerül, akkor elvetetném.( ez jelenleg nincs így, nem teszek meg mindent, de nem próbálkozunk- megszakítunk leggyakrabban vagy óvszer peteeréskor, ha megis terhes lennék, akkor örömmel várjuk egyébként)

Ha beteg a magzat, akkor is elvetetném, akár a 20. Héten is.

De ez én és a férjem nézete, nagyon fájna, de a lelkiismeretemmel jobban el tudok számolni, mint egy tudatosan bevállalt beteg gyerek gondozásával/ nevelésével.

Van 2 gyermekem.

A kisebbiknél volt olyan probléma, amikor megcsapott a komoly betegség szele.

Genetikai tanácsadáson és magzatvízmintavételen is voltunk vele.

Így teljesen àtgondoltan írom a fentieket.

Mert végigpörgettük élesben a lehetőségeket.

Nekem az ész nélküli, súlyosságát figyelmenkívül hagyó abortuszokkal van komoly morális problémám.

Fagyasztott embríót nem tartom élőnek, mesterséges nem méhben van stb..

Nekem egy szinten van a aa

Békapetékkel vagy a halikrával..

Nem kötöm a beavatkozásig egy emberi élőlényhez..

Tényleg pár csíra..

Én alapvetően abortuszellenes vagyok, de ez a téma azért nem fekete-fehér. És azt azért tudni kell, hogy az emberi történelem során ezt a kérdést mindig megoldották így vagy úgy. Aki nagyon nem akart gyereket - jellemzően azért, mert házasságon kívül esett teherbe, de néha a sokgyerekes asszonyok is ilyesmihez folyamodtak -, az vagy megoldotta házilagos módszerekkel, pl, gyógyfüvekkel vagy veszélyesebb praktikákkal, vagy születése után megölte/kitette/lelencbe adta a gyereket, aki ott jó eséllyel elég hamar meg is halt. Szóval lehet itt beszélgetni az emberi élet szentségéről, de ha már választani kell, inkább az x hetes sejtcsomót kaparjuk ki, mint hogy a gyerek kínok között, elhanyagolva haljon meg egyévesen a lelencházban, mint ahogy az volt évszázadokon keresztül. És ezeket a lelencházakat ugyanazok az egyházak tartották fenn, akik a magzatelhajtást amúgy szigorúan üldözték.

Szóval nem hiszem, hogy a kérdésedre van egzakt válasz, de ez a megoldás, ami most van, még mindig a kisebbik rossz, mint az, ami korábban ment ezen a vonalon.

ÉN onnantól tekintem életnek, miután elkezd dobogni a szíve, pulzálni a szívcső.

Addig esély, lehetőség az életre. Amíg meg nem született, addig viszont ÉN úgy gondolom, az anya a fontosabb, ő dönt hogy mi történjen a testével, és ebbe senkinek nincs beleszólása, lévén bármely döntés következményei elsősorban a szülő nőt érintik.

Szerintem a méhen kívüli életképesség sem lehet szempont, mert a földrajzi adottságok határozzák meg. Nem mindegy hogy valaki egy zsákfaluban vagy egy egyetemi kórház mellett lakik.

Csak akaratlagosan lehet meghúzni egy határt, mert a szívhangtól már biztosan élet, de addig általában ki se derül a terhesség. A 12 hét ilyen szempontból szerintem korrekt, ahogyan az is, hogy betegség esetén van lehetőség a 24. Hétig az abortuszra, mert sok esetben csak a 20. heti ultrahangon derül ki a probléma.

A teljes tiltás viszont semmi jóra nem vezet. A magzat életét védjük, de ha megszületett akkor már mindegy? Nyilván sok esetben a szülők vagy nagyon fiatalok vagy szociális és egyéb okokból alkalmatlanok egy gyerek ellátására, akit ezáltal sokkal nagyobb szenvedésnek teszünk ki.

A legfontosabb a felvilágosítás és a terhesség megelőzése lenne. Ez persze leginkább pont ott nem valósul meg, ahol a legjobban kéne..

Én személy szerint a lefagyasztott embriókat a beültetésig nem sorolnám ide.