Az abortusz pontosan hogyan zajlik?

Igaz abortuszom nem volt, csak missed ab. Az meg gyakorlatilag ugyan az csak szivhang nélkül.

Reggel 7re kellett bemennem, 11ig vártam a csodát. Addigra jött egy orvos, aki hajlandó volt felvinni a műtő szintjére. Hozzáteszem voltunk aznap vagy 10en abortusz, missed abon.

Akkor kaptam egy ágyat es egy hálóinget. 1ig ismét vártam. Akkor bevittek a műtőbe, kaptam egy inekciót és se kép se hang. Kb fél óra múlva keltettek.

Visszatoltak a szobába a kapott ágyhoz, 2 orát kellett aludnom az altato kimenjen a szervezetemből. Utána kellett enni inni. Ha normálisak lettek volna, fél 4kor mehettem volna haza. De beszélgettek, kavezgattak, senki nem volt hajlandó megírni a záróm. Végül este 7kor engedtek haza. Velem nagyon megalázóan bántak, pedig nálam jobban nem akarta senki azt a gyereket.

Nálam valamit elcseszhettek. Igaz azóta szültem, de a műtet óta egyes mozdulatoknál iszonyú fájdalmat érzek a méhemben. Voltam orvosnál is vele, de nem látták az okát.

Amúgy én már szültem a műtét elött is. Ha nem szültem volna, akkor nem reggel 7re, hanem előző este már be kellett volna feküdnöm tágításra.

Én is csak a missed ab-ról (befejezetlen vetélés) tudok nyilatkozni, de ez - tudtommal - technikailag nagyon hasonló. Nálam nem volt tervezett a műtét, a szakorvos aznap reggel küldött be a kórházba, szóval lehet, hogy tervezett műtétnél máshogy van az időbeosztás.

Reggel kb. 9-re értem be, kikérdezés, vizsgálatok (egy előnye volt, hogy a 12 hetes UH előtt történt, hogy pár vizsgálatom pl. vércsoport, labor már megvolt, ezt nem tudom, abortusz esetén meg kell-e ott vagy előtte csináltatni). Kivizsgálás után befektettek, kaptam egy kérdőívet (dohányzás, korábbi műtétek stb.), nem sokra rá jött az altatóorvos, hogy kikérdezzen ezekkel kapcsolatban. Mivel nem szültem korábban, ezért kellett méhszájtágítás is, ezt én nem éreztem (jó, lehet, hogy a lelkiállapotom miatt), de van, akinek elég rossz volt. Amit felraknak tágításhoz, annak kell pár óra, hogy hasson. Aztán amikorra befértem műtétre, műtöttek (előtte 10 perccel szóltak). A műtétből nekem annyi maradt meg, hogy kérdeztem valamit az orvostól, a következő emlék pedig már a kórteremben volt. Jó, a szobatársat láttam, milyen magatehetetlen és kiszolgáltatott állapotban hozta be a beteghordó és örültem, hogy a férjem nem látott így. Műtét után talán 1 órával már lehetett inni, aztán enni is. A műtét maga valamikor 2 óra körül lehetett, 6-kor engedtek ki, rokoni felügyelettel.

Ami az állami kórház dolgozóit illeti: a beteghordótól a nővéreken át az orvosokig mindenki figyelmes, rendes volt.

Azt nem tudom, maradt-e vissza a műtétből valami, de fél évre rá teherbe estem, hüvelyi úton szültem, ami hosszabbra nyúlt a kívánatosnál, de nem hiszem, hogy emiatt. Esetleg az lehetett a műtét miatt, hogy a terhesség alatt a külső méhszájam nyitva volt egy ujjnyira, de gondot nem okozott.

Másoktól is hallottam már, szóval könnyen lehet, hogy általános az, hogy a "kisműtéteseket" (ab., vetélés, sima küret) egy kórterembe szokták fektetni. Előfordulhat, hogy melletted olyan fekszik, aki épp egy rég várt terhességnél vetélt el. A beszélgetés elején nem hátrány, ha sikerül kipuhatolni, az ágyszomszédodnál mi a helyzet.

13-as: miböl szürted le, hogy a kérdezö nem védekezett?

Egyrészt talán te is hallottál arról, hogy 100 %-os módszer nincs (illetve az egyetlen teljesen biztos az, ha nem szexel), másrészt van elég sok olyan eset, hogy a férfi(?) elöször akar gyereket, amikor meg összejön a terhesség, meggondolja magát és lelép, azaz az életkörülmények változnak, esetleg valamelyik váratlanul elveszti a munkahelyét, stb. (Most egy esetleges eröszakra nem is akarok kitérni!)

De ha ennyire primitív, egy csatornán müködö a gondolkodásod, akkor inkább az értelmi képességeidet fejleszd és ne másokat akarj bántani.