1,5 évvel Abortusz után még mindig várom a babát. Ez nem túl normális, ugye?!

Esetleg a lelkiismereted viccel veled ugy hogy testi tüneteid vannak?

Túl kell lépned ezen! Nekem is volt egy,sajnos. Már van egy 1 éves fiam azóta,de nagyon sokszor gondolkodok,hogy vajon az Első ki lett volna,már mennyi idős lenne,hogy nézne ki...?! Meg akartam tartani,de olyan durva gyógyszereket szedtem,hogy végül emiatt sem lehetett volna,a párom sem akarta,így rászántam magam. Még mindig sírok,ha arra a napra gondolok,aznap is sírtam. Nagyon hányósan indult az a terhesség,de az ab. napján nem voltam már rosszul... Mintha tudta volna a testem és Ő,hogy mi vár rá. Hát,mit mondjak még? A karácsony estét végig zokogtam,Rá gondoltam,futkozott a sok rokongyerek a házban,én meg a sötét szobában bőgtem... Soha nem fogom elfelejteni és megbocsájtani magamnak,amit tettem. Még így sem,hogy már van egy gyerekem,sőt,főleg így nem,hogy látom,ki lehetett volna belőle. Sajnos ezzel együtt kell élni,egy kisbaba talán majd enyhíti a fájdalmad,de elfelejteni sosem fogod.

Én is ugyan így vagyok 16 évesen estem először teherbe fogamzásgátló mellett az első 2 hónapban meg jött rendesen a menzeszem utána volt furcsa h késik meg ilyenek orvoshoz fordultam és be jelentette h 9 hetes terhes vagyok mikor meg hallottam először le blokkoltam mint ha álmodtam vna utána mondtam a dokinak h mi van és ezt mondta nekem h 10 nőből 2 nél fordul elő h terhesség alatt megjön, 17 évesen is nagyon rossz volt hogy el kellett vetetnem az abortusz napjáig mindig simogattam a hasam sírva feküdtem sírva keltem és mindig bocsánatot kértem a babától h ilyen döntést kellett hoznom... Itt vagyok 20 éves és még mindig fáj belül amit tettem, tisztán emlékeszem az abortusz napjára rengeteg kisgyereket látok h most kezd el magától járni és a szívem szakad meg, a barátnőm babáját sírva öleltem meg mikor először a kezemben fogtam.. Tudta h mi volt velem pár évvel ezelőtt ezért hagyta h sokat legyek a babával, utána el költözött azóta se a babát se őt nem láttam.. A párom tartja bennem a lelket, mert tudja h mennyire fáj nekem mert ha késik 1 hetet már tüneteim vannak és reménykedek h baba és mikor megjön egy világ dől bennem össze... Mindennél jobban szeretnék babát nem erőltetem ha jönni akar úgy is jön, és ha kislány lenne azt a nevet adnám neki ami az első babáé lett vna ..Nóra.. Bocsi a hosszú szövegért.

nem 17 hanem 16

Szerintem nem ártana szakemberhez fordulnod. Talán egy terápia segítene. De az se árt ha megbocsájtasz magadnak, és megpróbálod rendbe tenni az életedet. A múlton úgy se lehet változtatni, rágodni rajta pedig felesleges.

Talán tudat alatt szeretnéd, ha terhes lennél, azért is óvod magad olyankor. Hiányt érzel, és a lelked mélyén pótolni szeretnéd az abortált babát. Ha "csak" annyi a baj, hogy gyermeket szeretnél, gondolkozzatok el a gyermekvállaláson.

Harmadikkal egyetertek. Ez pms, semmi mas. Csak te nem annak eled meg, amit viszont telleg kezelni kellene.