Megtartsam e a babàt?

Jó dolog bizakodónak, pozitív gondolkodásúnak lenni, legyél is az mindig! De azért egy emberi életet én nem bíznék a szimpla véletlenre, szerencsére, az esélyekre, hogy most vagy lesz szerető családja, vagy nem. Vagy lesz pénz ruhákra, kajára, pelenkára és még ezek mellett is megélni, dolgozni, vagy nem.

Ezek nem olyan dolgok, amiket kockáztatni szabadna.

#43, azaz utolsó, ez így van, ahogy írod! Éppen ezért gondolom úgy, hogy ahol nincs meg a (kölcsönös) szeretet, azzal ne alapítsunk családot, bár a végső döntés nyilván mindenkinek a saját felelőssége.

Igazi érzelmek közé már mindenképp azt mondanám, megtartanám a terhességet. A családtervezés egyébként tervben is van 1 év múlva a mostani barátommal. :) ha annak idején megtartottam volna a nem kívánt terhességemet, biztos vagyok benne, hogy nem lennék most ebben a boldog párkapcsolatban, amelyben ma vagyok.

Azt kívánom, találja meg a kérdező is azt a partnert, akinek örömmel szül majd, és nem azért, mert menekülni akar az előző kapcsolata emlékeitől.

"21 évesen szétmentek .... harmincasként párja is."

Kedves #40, ennél jobban alá se tudtad volna támasztani az előtted szólót, akinek a véleményére reagáltál...

Ugye szerencsére távolról se az az általános, hogy valakinek pont a húszas éveiben nincs párja, egy évtizednél is hosszabb ideig...

Voltak a férje előtt is néha udvarlói az említett barátnőmnek... De hány gyerektelennek nincs párja? Vagy van pár hónapig, évig, de sosem a "végleges"? Ismerek sok ilyen sorsot is. És olyat is, aki elsőre jól választott már az oviban vagy sokáig várt már szinte aggszűzként. És negyven évesen is hánynak jut eszébe, hogy mégis akarnak gyereket immár bármilyen áron, akár van hozzá férfi, akár nincs? Mindig viszonyítás kérdése miért lehetünk hálásak vagy mérgesek, látjuk meg a jót vagy irigykedve siránkozunk, miközben sajnos kevesen érik el az álmaikat egy biztonságos életről.

De ezeket nem arra írtam agitációként, hogy tartsa meg, vagy hogy esztelenül mindenki válljon gyereket a semmire, hanem arra, hogy nincs biztosíték arra, hogy ebben vagy abban az esetben hogy alakul valakinek az élete. Nála már így alakult, azért teljesen meg nem történté tenni még ma sem lehet. Ennek fényében, ha megtartja, szerintem jól is elsülhet, mert azért nincs valódi krízishelyzetben, de persze jóval munkásabb és több áldozatot kíván. Ha nem akarja, mert neki nem megy, nem elég erős hozzá, hát azon sem ítélkezhet más, aki nincs a helyében.

[link]

Hát én ezt tudom ajanlani! Remeoem még nem késő!!!

Kérdező!

Hogyan döntöttél végül? Leírnád tanulságként?!