Akik már szültek! Mik a tapasztalatotok? Mernétek gyereket vállalni úgy, hogy nincs segítségetek?
Anyámmal évekkel ezelőtt megszakítottam a kapcsolatot, egy rossz alkoholista, így rá nem számíthatnék. Anyósomék nagyon messzire laknak tőlünk + elég fura emberek, rájuk sem lehet sajnos számítani ilyen téren.
Egyedül apum van, de ő is 60km-re lakik tőlünk, de az első hetekben igazából ő sem tud tanácsot adni, mert csak nem nő.
Mindenkinél azt látom, hogy amikor megszületik az unoka, a mama ott van folyamatosan, megmutatja a lányának, hogy hogyan szoptasson helyesen, hogyan lássa el a gyereket. Besegít esetleg a házimunkába (ez a legkevesebb), de a legfontosabb, hogy lelki támaszt nyújt a gyerekének.
Ti belemernétek úgy vágni a gyerekvállalásba, hogy senkitek nincsen? És az azt követő években is max egy bébiszittered lenne, amíg elmész edzeni vagy bevásárolni. A barátom nagyon sokat dolgozik, mellette tanul. Jól fizető munkája van, de az elkövetkezendő kb. 5évben még keményen kell dolgoznia, utána megy nyugdíjba a felettese, akinek a helyére szánják. Addigra végez a sulival is stb.
Viszont nem szeretnénk már annyit várni a gyerekvállalással. Azt tudom, hogy a barátom nagyon odaadó és mindent megtenne értünk, de 5 felé ő sem tudna szakadni, így a hétvégéken kívül nem is számítanék rá különösebben.
Félek, hogy becsavarodnék, vagy nem tudom. Már bocsánat, de annyi megkattant anyukával találkozni :D
Remélem, érthetően körülírtam a problémámat. Ha válaszoltok, köszi!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A nagymama a legnagyobb segítséget szerintem nem az elején tudja nyújtani, mi legalábbis elég lazán boldogultunk az első gyerekkel babakorában. A bevásárlást is megoldottuk, babával, este, vagy a férjem. A tornázást alvásidőben odahaza.
Nálunk a mamák abban nyújtanak számomra létfontosságú segítséget, hogy elviszik magukkal a gyerekeket ottalvósra 1-2 napra. Nyáron 2-3 hétre. Vagy amíg nagyon pici volt az aktuális pici, és szakadt az eső, vagy csak simán végre elaludt egy nehéz éjszaka után, anyósom elment helyettem az oviba a nagyért, ha megkértem. (Már 7 éves a legkisebb is, de anyósom a mai napig, ha felhőt lát, felhív, hogy induljon-e a suliba :D :D :D )
Szóval összegezve, 1 gyereket lehet, hogy vállalnék így, pláne, ha apukád a nyári szünetekben tud majd ovis korában segíteni. Én a hármat úgy vállaltam, hogy tudtam, van segítségem, nem is 1.
válasza: válasza: válasza:Igen. Nekünk ugyan élnek a szüleink, de sosem volt rá igényük, hogy jöjjenek segíteni, ha kértük is, kerülték a dolgot. Így csak az elsőnél próbáltuk bevonni őket, utána már nem. Ettől függetlenül 3 gyerekünk van, köszönjük, jól vagyunk, megoldottuk/megoldjuk. Már jó idő eltelt azóta, most igényelnék az unokák látogatását (főleg, hogy ne legyenek egyedül), de a gyerekek nem szeretnek hozzájuk menni, ugyanolyanok, mint bármely más rokon.
Másik: Egy ismerősöm 2 gyereket vállalt kis korkülönbséggel, az anyukája készségesen segített mindig, pedig 80 km volt köztük. Volt hogy hetekig náluk volt, mindenben nagy segítség volt. A harmadikkal épp terhes volt, mikor váratlanul meghalt az anyukája. Iszonyat csapás volt neki, nemcsak az édesanyját veszítette el, de a legfőbb segítőjét is. Azóta sokszor kínlódik, nehéz neki a 3 kicsivel, a férje sokat dolgozik, ő pedig egyedül maradt.
válasza: válasza:3.gyerkoc szuletik a napokban, senkink sincs, kulfoldon elunk, anyam, anyos akkor sem jott amikor otthon eltunk, most a virus miatt amugy sem johetnenek, mi igy szoktuk meg, ez a "normalis".
A ferjem segit ha kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!