Mi baj lehet velem? Idegesît ha a babámról kérdeznek

Engem ugyan nem zavart, mondjuk jó a kapcsolatom a családommal is, de munkahelyen sem zavart ha kérdezgettek, szerencsére nagyon kioktató, pláne bunkó megnyilvánulással nem találkoztam, sem hastapogatással idegenek részéről.

Ettől függetlenül nagyon megértem, ha valakit adott esetben meg nagyon is zavar, akár mindenkitől, akár adott személyektől.

Jogod van meghúzni a határaidat, de ezt helyetted senki nem fogja megtenni, tehát sajnos ki kell állnod magadért és azt mondani pl. anyádnak hogy: "Jól vagyunk anya, mozog a baba, minden vizsgálat rendben van, de kérlek váltsunk témát, nem szeretnék erről többet mondani." vagy valami hasonló. Anyád esetében gondolom sértődés lesz, de hát ha amúgy sem fényes a kapcsolatotok, akkor mindegy, és ne te idegesítsd ezen magad. :)

És azt nem is értem miért lennél "mániákus depressziós" azért, mert nem akarsz állandóan arról beszélni, hogy mit csinál a magzatod? Vagy legalábbis te akarod eldönteni, kivel miről akarzs beszélni, semmire nem vagy kötelezett, azért mert terhes (és később anya) vagy. :)

Engem az zavart, ha valaki odajött gratulálni, kérdezett kedvesen és azzal a lendülettel jött felém megfogni a hasam. Tolattam el előle és nem értették, miért. Mintha a kismama pocak közösségi tulajdon lenne.

A másik irritáló kérdéskör a hogyan fogant, tényleg most akartátok vagy baleset volt, hogyan fogsz szülni. Utóbbira egy idő után azt mondtam, sehogy sem szülök, bent marad, így egyszerűbb. Akkor legalább elhallgatott a kérdező.

Nem vagy ufó, lehet ezt nagyon intim élményként kezelni és lehet mindenki ügye is, egyik sem rossz. Csak légy világos, hogy te mit szeretnél.

"Utóbbira egy idő után azt mondtam, sehogy sem szülök, bent marad, így egyszerűbb. Akkor legalább elhallgatott a kérdező." :D Amikor anyósom először kérdezte, akkor csípőből mondtam, hogy sehogy sem AKAROK szülni, erre ő: Azt ugye tudod, hogy vagy császárral vagy hüvelyi úton kell megszülnöd, mert kibüfögni nem fogod tudni? (jó a viszonyunk, belefért) :D

1-es vagyok.

Mindenkit más zavar, ez mindenben így van.

Pl. engem egyáltalán nem zavart, mikor a lakótelepi szomszédok odajöttek és belenéztek a babakocsiba (előtte meg is kérdezték, hogy szabad-e), barátnőm meg nem is szívesen ment sétálni a fiával, mert ettől falra mászott...

Szerintem nem kell rossz néven venni, ha kérdezgetnek, hisz tapasztalatom szerint a legtöbb kismama szeret a babájáról beszélni, így ha nem mondod, nem is tudhatják, hogy neked ez kellemetlen.

Nyugodtan szóljál bárkinek, hogy annyira nem szeretsz erről beszélni, vagy unod, mert mindenki ezzel jön napi 100x stb., beszéljetek inkább másról. Jó esetben mindenkinek csak egyszer kell mondani, a hülyékkel meg nincs mit kezdeni, maximum te is bunkó leszel, de kit érdekel a véleményük... De ne hagyd, hogy ilyen hülyeséggel elrontsák ezt a szép időszakot (mert remélem azért az 🙂).

Én még csak 9 hetes vagyok és jó a kapcsolatom anyukámmal és pusziszkodós család is vagyunk, tehát nem ez a nem érek hozzád típus.

Múltkor mégis kiborultam hogy fogdosni akarta a nem létező hasamat. És még be is szólt mikor nem engedtem, hogy hogy féltem.

Én nem tudom mi lesz ha màr látszik és tapizni akarnak.

Lesz sértődés mert nem fogom hagyni a férjemen kívűl másnak.

En antiszociális és introvertált vagyok. Tehát utálok mindent és mindebkit. Ha valakivel beszélgetnem kell már fáj.

Ennek ellenére amikor terhes voltam, 0-24ben képes lettem volna a terhességemröl, a babámról beszelgetbi akárkivel. Annyira büszke voltam.

Én azt gondoltam, hogy engem semmi ilyesmi nem fog zavarni (leszámítva persze a hassimogatást, mert nem vagyok szerencsemalac.) Nem értettem, mit kényeskednek a terhes nők. De aztán annyiban változott, hogy valóban nem zavarna, ha meg tudnánk állni annál az egy kérdésnél, de sajnos, az további kérdéseket vet fel.

Pl.eleinte a "mozog már"? Igen,(tudtam, hogy egy baromi aktív gyerekem van, mert az ultrahangokon majd kiugrott. Csakhogy én ebből még semmit nem éreztem. Tehát, a válasz, igen, csak még nem érzem. Na, de miééééért nem? Nem kéne már érezni? Józsika nekem ilyenkor már kirúgta az oldalam. És itt jött volna, hogy nem, nem kéne, mert elöl fekvő lepényem van és egyébként is érzem, úgy egy héten 1x, ha épp olyan a holdállás és ez jól van így. Na, de ez már idegesített. Mit beszélgetnék a méhlepényemről?

Mondjuk ezeket a kérdéseket nagyon is értékelem. Sokkal jobb, mint amikor a nemlétező apukáról kérdeznek. Na, ott aztán nincsenek határok. A válaszom, nincs apuka. Azt gondolnám, hogy ezzel le is zártuk a témát, de nem. Ezt még ezernyi kérdés követi. Én ezzel így elégedett vagyok, tervezetten van így, semmi gondom. Csak simán örülni szeretnek a gyerekemnek, nem egy pasiról beszélgetni, aki nem is érdekel. Miért téma ez? Nem esküvőm van, terhes vagyok. Az egyetlen pasi, akiről hajlandó vagyok beszélni, a hasamban van😁

Na, de akkor jön a kombinálás. Hogy hagyott el az a szemét, stb. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy köze sincs a valósághoz. Senki nem hagyott el senkit, mindenki boldog, csak ő siránkozik a semmin.

Szóval, azt tudom javasolni, örülj, ha csak a gyerekről kérdeznek. Lehetne rosszabb is.

Később még rosszabb lesz. "Van tejed?" "Szopik rendesen?" "Jó baba?" "Mikor jön a kistesó?" stb... én ezeket mindig lerendeztem annyival, "Minden rendben, köszönöm, köszönjük."

Én sem szerettem ezeket a kérdéseket. Persze tudom, hogy udvariasságból kérdezik az embert, mert egy kisbaba érkezése újdonság, izgalmas. De akkor is zavart.