A volt exemmel négy év alatt nem jött össze a baba, majd döntöttem lazítok nem kell komoly kapcsolat. Barátnőm 18 éves fiával (én 30) összejöttem és terhes lettem.4 hetes vagyok. A fiú még nem tudja. Mit tegyek?

Húha!Ez igen!A babához GRATULÁLOK!Kérdés az,hogy menni fog-e egyedül,gyesből(25000 ft+családi p.12000ft).Szüleidnél laksz?Támogatnak?Nekik ugye elmondod?Én elmondanám az illetékeseknek és kifundálnánk vmi jót együtt!A srácnak elmagyaráznám,hogy tanuljon,nem erőltetnék rá egy gyereket.Őszinte legyél vele(+barátnőddel)!Boldog babavárást!

Miért nem védekeztetek? Amúgy mindenkinek mondd meg: a fiúnak is és az anyjának is; joguk van tudni!!!! De ne csodálkozz, ha esetleg nem törnek ki örömujjongásban! Te pedig örülj a pici babádnak, gondolom régóta szerettél volna (ahogy írtad is), csak esetleg nem ilyen körülmények között!!! Jó egészséget kívánok!

Nagyon nehéz a helyzeted, de a babát szerintem is tartsd meg. Egy gyereket még egyedul is képes leszel felnevelni. Sokkal nehezebb a helyzet a barátnovel meg a fiúval. A barátnod nem biztos hogy jól fogja fogadni a hírt a fiúval kapcsolatba pedig azt kell megértened hogy még fiatal szórakozásra vágyik és még elotte a fosuli is még évekbe telik míg igazán érett lesz a feladathoz ahhoz hogy apja legyen a gyermeketeknek. Sok szerencsét és kitartást kívánok.

babát megtartanám de a helyzet miatt hallgatnék az illetékeseknek. két életet nem kell tönkretenni te meg örülj a manónak. Találhatsz még pasit akivel megöregedsz:-)

Gratula a babához!Azt hiszem,én önző lennék a helyedben és mindenképpen megtartanám a babát.Gondolom nem kapcsolatban vagytok a sráccal,hanem csak alkalmi dolog volt és nem hinném,hogy 18 évesen vágyna a következményekre.Ha elmondod,elég valószínű,hogy elveszíted a barátnődet, a srácról nem is beszélve,mert gondolom még nem akarja lekötni magát,bár vannak pasik,akik érettebbek a koruknál.Ha viszont úgy döntesz,hogy nem mondod el nekik,ami persze olyan szempontból nem tisztességes,hogy joguk lenne tudni,akkor meg esetleg azt mondod,valaki más az apja és továbbra is melletted lehet a barátnőd sőt a fia is úgy,ahogy eddig.Vagy esetleg elmondhatod csak az apának,hogy ez történt,de nem akarod lekötni és nem vársz tőle semmit,amit ő nem akar és közösen is dönthettek úgy,hogy nem mondjátok el a barátnődnek,hogy ki az apa.Szóval lehetőségek vannak,de bonyolult a helyzet.Ráadásul szerintem nem sokan értenének meg téged,mert azt mondanák,30 évesen neked kellene több eszednek lenni.Szerinted hogy fogadnák a hírt?Majd írd meg,hogy szerinted mi lenne a megoldás,kíváncsiak vagyunk.Egyébként van valaki,aki tudna segíteni?Esetleg a szüleid?Kire számíthatsz?

Szia. Pocsék helyzet!!! Én szintén 30 vagyok,és fogalmam nincs,mit tennék a helyedben! Semmit nem írtál arról,hogy a barátnőd tudja e mi volt kicsi fiacskájával köztetek...? Hogy kapcsolat e ez,vagy csak "összejártok" a sráccal? Azt sem írtad,van e aki támogasson,milyen anyagi helyzetben vagy,van e lakás,vagy albérlet... Ne haragudj,ezek nem is tartoznak ránk,nem is kell rá válaszolni,csak magadban gondold át! Fogom a fejem,soraidat olvasva! :S Lehet,hogy utálatosan fog hangzani,és sokan szemétnek tartanak majd amiatt,amiket írok! Mérlegelned kell!!! Először is,ha megtartanád,gondolj bele,el tudod majd látni mindennel,amivel szeretnéd? Hogyan? Egyedül,munka nélkül? 40-50 ezer forintból? Gondolom,ha a melóhelyeden megtudják,nem fognak sok támogatást nyújtani... :( Az apával,most ne is törődjünk. Nem vagyok benne biztos,hogy számíthatnál egy iskolás srácra,aki még önmagát sem tudja fenn tartani,mivel nem keresőképes,ha suliba jár... Az anyját meg,nem hiszem,hogy pluszba lehetne ilyennel terhelni! Iszonyatos helyzet ez! :( Szurkolok neked!!! Eleve a vizsgálatok,ami szerintem szükséges,egy rakás pénzbe kerül,nem beszélve a babázáshoz való holmikról,mégha használtan veszed is... Én kb 4-5 hetes terhes vagyok,és még nekem sincs fogalmam se,csak sejtésem ezekről a dolgokról,de nem lesz könnyű nekem sem,pedig nekem van párom,és szerettük volna a babukánkat. Persze,van olyan barátnőm,aki meg tudta csinálni apa nélkül,csodálom is érte,ő tuti egy túlélő,mivel se munkahelye,se semmije!!! Sajnos,úgy látom,te is csak magadra számíthatsz,ha megtartod,készülj fel nem lesz könnyű! Ne utálj azért,amiket leírtam,de itt azért egy életről van szó,sőt! Többről is! Mi lesz,ha megszülöd,és nem áll melletted senki? MIkor mennél dolgozni,hogy jobb életetek legyen,és nem tudod hova tenni? Mellesleg,egy gyermekes nőt nehezen alkalmaznak,pont emiatt,mert mindig van valami ami "beeshet",pl,Isten ne adja,beteg a pici,vagy menni kell érte a bölcsibe,és neked pont nem olyan a munkaidőbeosztásod,stb stb... Gondold át ezeket,nagyon nehéz helyzetben vagy! :( Nem gyötörlek tovább,és még egyszer bocsánatot kérek a leírtakért,nem bántani akarlak,csak leírtam a gondolataimat. Az,hogy én mit tennék a helyedben,teljesen mindegy,itt nem másra kell hallgatni,a te életed,csak te dönthetsz felőle! Kívánok szerencsés döntést! :)