Csinos, ápolt kismamának érzed magad? Mit teszel érte?

Általában igen :) Első babával könnyű volt, de most, a másodikat várom és az örökmozgó kiscsajszim mellett azért kevesebb idő jut magamra. Amiből nem engedek: szőrtelenítés, szemöldök, ápolt haj (nem kell nagy frizurára gondolni, egyszerűen tiszta és egészséges legyen) és csini ruha (szintén nem nagy szám - farmer, csini felső, szép cipő) na, és ha még sminkre is jut idő, akkor minden okés :)

Jógára én is jártam, most nem mehetek, helyette nagyokat sétálunk (főleg, most hogy itt a jóidő!!!!!!)

kb ennyi.

Amikor rossz passzban, fáradt vagyok, akkor úgy érzem magam, mint egy három napos vízihulla.

Egyébként én is rendszeresen szőrtelenítek (hehe, 37 hetesen, óriási pocakkal már nem olyan szuper), szemöldökigazítás, a hajam mindig tiszta, ápolt, a körmeim is rendben vannak. Igyekszem az alkatomnak megfelelően öltözni, soha nem megyek melegítőbe, pólóba boltba, dokihoz meg pláne nem.

-Szinte mindennap tornázok.

-Hajam, körmöm ápolt,

-otthon gyantázok,

-smink mindennap van,

-szemöldökszedést is én csinálom.

Nagyjából ennyi. Persze nem úgy nézek ki, mint egy kifutó modell, de elégedett vagyok.

ez érdekes dolog. 36 hetes vagyok, nagyon vizesedek, ezért az arcom egy nagy lufi, és van kb 3 rend ruha, amibe beleférek még. DE. Reggel az undor után, ami a felpüffedt fejem (szám, orrom, nyakam) és a karikás szemeim láttán elfog, pláne ha a hajam is szarrá fekszem, nekiállok megcsinálni magam. Ez 15-20 percemet veszi el, ha hajat is mosok fél órát. Így néz ki: a hajamat megcsinálom, egy kis zselé, vax, fésülés, vagy ugye az egész hajmosásos ceremónia, és máris el van vonva a figyelem a tokás fejemről. Arcmosás, arckrém, karika elleni szemápoló korrektor, ha van vmi pattanásom akkor arra is vmi korrektor, de ez nem szokott minden nap kelleni. Szemkontúr, ajakbalzsam és máris kész a publikus fej. A ruházkodásra itthon nem fordítok gondot, mert a 3 éves fiamat az érdekli, hogy le bírjak mellé ülni a szőnyegre :) a férjem pedig akkor ér haza, mikor fellőttük a pizsit, az viszont egy normális, csinos hálóing+köntös, sminket se mosom le míg nem megyünk aludni, így a párom előtt se vagyok slampos. Minden nap sétálunk, játszóterezünk a fiammal, ekkor persze próbálok felvenni valami normális ruhát, van 2 hosszú ujjú pólóm, 3 rövidujjúm, 2 vastag pulcsim és ezeket szoktam rétegesen variálni, mert kabát már nem jön rám, csak egy bő mellény (szerencsére ez bár nagy, de elég csinos és mindenhez passzol). A nadrág neccesebb, mert 2 van csak, abba se fér bele már a pocim, a seggemen viszont lóg. na de ez van :) Szóval mikor az utcán kirakatban meglátom magam, nem ijedek meg :)

Amiket még írtak az előzők: nem festem a hajam, mert alapból fekete és ez tök jó így, nem tornázok mert nincs hozzá kedvem, felszedtem 15 kilót eddig, ebből sok a víz de persze nem áltatom magam, nyilván meg is híztam kissé. Nem most van itt az ideje, hogy ez érdekeljen, egészséges vagyok a babával együtt, és ha minden jól megy és megint tudok szoptatni, mínuszba megyek mint a kisfiam születése után. Az én bőröm is fehér alapból, sose érdekelt, a szőrt meg...hát...hónajlról, lábról le tudom szedni 2-3 naponta akár, de sajnos máshonnan már nem, nem férek hozzá. A férjemet nem zavarja, engem igen, de ez van :)

Én annak érzem magam :) Igazából, szinte semmi nem változott ebben a 6 hónapban... Ugyan úgy csinosan öltözök, sminkelek, szeretem "belőni" a hajam.. Ezekből a későbbiekben sem szeretnék engedni :) Szerintem, minden nőnek, anyának adnia kell saját magának napi 10 percet(minimum), amikor felkap egy olyan ruhát, amiben csinosnak érzi magát, amíg feldob egy szolid sminket, és átfésüli, felköti, kivasalja, zselézi stb. a haját...

Persze ezt a napi 10 percet sokszor nehéz megoldani, de nem hinném, hogy lehetetlen... :)

23 éves kismama