Születendő gyermekem és a kétévesem alhatnak közös szobában?

Nekunk lett volna kulon szobank ketto is, de megis ugy volt kenyelmesebb, hogy negyen aludtunk egy szobaban. Nagy volt a szoba es elfertunk. A nagyobbik gyerek meg alig mult egy eves, amikor jott a pici, viszont a nagyobbik nagyon jo alvo az apjaval egyutt, oket akkor sem tudom felebreszteni, ha akarom. A kicsi viszont olyan eber mint en.

De a lenyeg: a ferjemmel mi egy agyban aludtunk, a nagyobbik gyerek agya az o agyahoz volt kozelebb, a kisagyat en kozvetlenul magam melle huztam. Ha felsirt siettem a felebredessel, magamhoz vettem es nem sirt tovabb, visszaaludt, visszaraktam. Nem volt gond ezzel jo sokaig, nem zavarta a pici a nagyobb gyermeket, a ferjem is tudott pihenni.

A kulon szobara akkor lett szukseg, amikor a kicsi fogzani kezdett, mert akkor rengeteget sirt, megnyugtatni sem tudtam, volt, hogy majd egesz ejszaka setalgattam vele fel-le es enekeltem, ha nem ezt tettem, akkor orditott. Szoval akkor mar ki kellett vinnem ot a szobabol.

De ez nem biztos, hogy nalatok is igy lesz.

Mi egyébként ugyanígy lakunk mint ti, és millióan nőttek fel hasonló körülmények között, nem rövid ideig, hanem egész életükben. édesanyámék heten voltak testvérek és egy szobás házban nőttek fel. Úgyhogy kilencen voltak egy szobában, de apukáméknak is két szobájuk volt meg 11 gyerek. És tisztességes, normális emberek lettek.

Én nem gondolom, hogy katasztrófa ez.

Nem hiszek abban sem, hogy mindenkinek külön szoba, azonnal. De ma már azon lepődnék meg, ha nem kapnál olyan választ, ha én nem tudnék külön házat biztosítani minden gyerekemnek, nem szülnék. mert nem jó együtt, külön kell szoktatni a gyereket születésétől fogva, mert így lesz önálló.

Atroposz, és milyen volt ennyien egy szobában? Mekkora szoba volt? Csak azért kérdezem, mert mi szeretnénk harmadik babát, de egy darabig 3-an lennének egy szobában.

Kérdező bocs az OFF-ért, de talán téged is érdekel :)

Nyugodtan mehetnek külön szobába, vagy esetleg a kicsi lány megy külön, a baba meg veletek alszik, amíg szoptatod.

Nekem a közös együtt alvásokkal csak az a bajom, hogy a szülők hogy élnek nemi életet a gyerekek mellett. Főleg már nagyobb gyerekeknél. Mert többet felfognak belőle, mint amit az ember gondol

Nálunk az vált be, hogy a gyerekek a saját szobájukban alszanak, de én is ott alszom velük. Nyolckor lerakom őket (három éves lány és 14 hónapos fiú) aztán mi nyugodtan tudunk együtt lenni a férjemmel. Ha már én is aludni akarok, akkor átmegyek a gyerekekhez. Így apa is kialhatja magát, hiszen reggel ő megy dolgozni, meg én is kéznél vagyok, ha ébrednek éjjel a gyerekek.

Most várjuk a harmadikat, de ő is ugyanabban a szobában lesz.

Amúgy valaki kérdezte a méretet: nagyjából 20 négyzetméteres a szobájuk, szép, tágas, napfényes szoba, van helyük benne játszani is. A születendő pici napközben a hálószobában alszik majd, hogy a nagyok játszhassanak a szobájukban, de éjjel együtt lesznek. Lenne lehetőségünk külön szobába tenni őket (4 szoba plusz nappalink van) de feleslegesnek tartom. Majd ha már iskoláskorúak lesznek, elgondolkodunk a dolgon, de addig hadd maradjanak csak együtt.

14 éves koromig laktam egy szobában a tesómmal, semmi hátrányunk nem származott belőle, sőt, később, amikor már külön szobánk volt, még mindig gyakran egymás szobájában tartózkodtunk, egyszerűen jólesett együtt lenni.