Gyorsabban telik a második terhesség, mint az első?

Szerintem attól is függ mi van még közben.

Nekem is lassan telt az elsö. Sokat szenvedtem, voltak terhességi bajaim is, de föleg hogy én mint fitt, mindig talponlévö ember egyszer csak nehezen kap levegöt, ahhoz sincs kedvem hogy a szemetet levigyem vagy porszívozzak, telejsen levoltam törve.

Most a másodikban a 15-ik hétben járok. nem érzem magam terhesnek, elöször a gyomrom adott minden nap jelet hogy terhes vagyok, most meg mintha egy narancs lenne az alhasamban de ennyi. Ma is már annyi mindent tettem, és bírom. (kislányom nincs még másfél éves). De az esküvönk elött egy héttel derült ki hogy terhes vagyok, aztán 2 hét nászút, majd jött a karácsony (akkor is elutaztunk), így mem csak a kislányom nem enged ezen gondolkodni, hanem maga a sok dolog körülöttem.

Az első terhességemet nagyon élveztem, egy percre nem jutott eszembe, hogy jó lenne már túl lenni rajta.

Most 36 hetes kismama vagyok, a kisfiam 3 és fél éves. Minden percben arra gondolok, hogy szeretnék már túl lenni rajta. Az elején semmi gond nem volt a hányingeren kívül, kb. a feléig még élveztem is, aztán egyre többször lettem beteg (felső légúti betegségek, kb. 2 hónapja egymás után, 1 hét szünet aztán ismét valami betegség).

Szóval én nem veszem észre, hogy gyorsabban menne az idő, sőt. Nálam csak vánszorog, és már lassan imádkozom, hogy vége legyen, és megszülessen a kishugi. :)

Az elsővel 35. hétig melóztam, szóval csak úgy repültek a hetek. Aztán a maradék 5 hét borzasztóan lassan ment. Főleg az utolsó 2, akkor már minden reggel úgy ébredtem, hogy a talán ma már szülünk, de nem, a kisasszony kivárta a 40.hét végét.

Most 31 hetes vagyok és a "nagyobbik" köti le minden időmet (eléggé el tnudok meleltte fáradni, másfél éves), de ez a terhesség most már eléggé terhes, alig várom, hogy megszülessen a picur, bízom benne, hogy ő kicsit előbb érkezik. Szóval nézőpont kérdése, hogy épp repül vagy vánszorog az idő.

Én az első terhességemet nagyon élveztem, nem volt semmi bajom, de tény hogy alig vártam, hogy végre megszülessen a babám és nagyon lassan mentek a hetek.

Most a 2 évesem mellett nem sok időm jut arra gondolni, hogy 15 hetes kismama vagyok, megyünk ide-oda vége a napnak, már eltelt egy hét. Most sincs semmi tünetem, jól vagyok, még hasam sincs, de más az egész és szerintem sokkal gyorsabban telnek a napok.

Nekem nagyon gyorsan telt, igaz, hogy kozben nem unatkoztam. A nagyobbik gyerek 5 honapos volt, amikor vallaltuk a masdik babat, kb akkor terhes is lettem, dolgozni is vissza kellett mennem par honapra. Nekem keves is volt az idom, mindig rohannom kellett valahova, mindig azt vettem eszre, hogy mar megint eltelt egy-ket-harom het es megint ugy kell szerveznem az idomet, hogy eljussak terhesgondozasra. Miutan mar nem dolgoztam (30. het), utana szulesig ketszer koltozkodtunk, kozben a 30. hettol nyilt a mehszajam es nem tudam pihenni sem. Szules elott par nappal sikerult berendezni a hazunkat veglegesen, akkor fejeztem be a babaszobat is.

Szoval en szinte eszre sem vettem azt a par honapot, az utoso hetekben mindig azon izgultam, hogy vajon kapunk-e meg hetet.

Mondjuk az elso terhessegem is hamar elment, akkor is sokaig dolgoztam, utana meg az eskuvonket programoztuk be meg szules elottre.

A masodik trimeszterben volt negy het, amikor beverzes miatt fekudnom kellett, az telt nagyon lassan.