Hogy tervezitek a babával a hazamenetelt? Családdal mi a helyzet?

én kerek perec megmondtam annak idején, hogy köszönöm, nagyon aranyosak, azonnal szólni fogok, ha segítségre szorulunk, de az első időszakot szeretnénk hármasban megélni, tapasztalni, mert a férjem és én is azon az állásponton vagyunk, hogy az első időkben nekünk kell megszoknunk a hármast, a háztartás meg hadd szaladjon, majd utolérem.

nekem szerencsém volt, teljes mértékben felfogta mindenki, egy lelket sem láttam egy hétig. telefonon azt hívtam vissza és akkor, mikor én akartam, aztán a második héten engedtem látogatóba őket. Akkor sem hagytam, hogy a háztartásomban bárki kontárkodjon. a baba 2-3 órákat aludt egyben, azalatt simán megcsináltam mindent, amit akartam apa segítségével, aki az első héten szabin volt mellettem.

Szia! Na ezzel nekem is megvan a bajom. Anyukám bejelentette, hogy hozzám költözik Apával és a 17 éves öcsémmel együtt olyan 2-3 hónapra. Mivel elváltam a férjemtől és októberben születik a 2. baba. A lányom most 22 hónapos.

Jó, tény és való, h jól jön a segítség, de ez sztem kicsit túlzás. 2 szoba, nappalis a ház, tehát ők hárman és én a két babával benyomorulnánk 1-1 szobába.

Mondtam nekik, h nem kell azért kiköltözni hozzánk, majd csak megoldom, de ha annyira velünk akarnak lenni, akkor jöjjenek el gyakran. Erre azt mondta, h akkor költözzek be én a két gyerekkel, mert ha a falra mászok se leszek egyedül velük, főleg télen.

Íg egy kicsit most összevesztünk, haragszik rám, mert azt hiszi, h nem szeretném, h foglalkozzon a kicsikkel, nem érti meg, h nekem ez sok. Majd csak kiheveri vhogy.

A szoptatással engem is idegesítenek és idegesítettek, mert épp etettem a picimet,amikor kopogtak,Anyukám szaladt az ajtóhoz és vagy a fél családfa megjelent. Mondtam, h várjanak vagy negyed órát még kész leszek, ő meg szépen beengedett hozzám mindenkit. Én szoptattam, közben a rokonok csókolgatják a gyereket. Idegtépő volt.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: én meg fogom mostmár mondani a magamét, dolgozzák fel, h ez van. Sztem te is mondd meg. Egy kicsit durcázni fognak, de majd csak belenyugodnak.

Sok sikert!! :)

Szerintem ne hagyd magad, mindenképpen mondd meg nekik, hogy Te mit akarsz!!!! Hihetetlen, hogy ennyire faragatlan tud lenni ilyenkor a rokonság! Már bocsi, nem akarom megsérteni a Te rokonaidat, csak nekem már tele van a hócipőm ezzel. Sajnos nálunk is hasonló a szitu, mondjuk ennyire nem gáz. És a saját családomban is nagyot csalódtam. Nálunk anyós közölte, hogy azonnal szóljunk, ha megvan a baba, akár éjszaka is, mert a reggeli első busszal indul (200km-ről) Én meg megmondtam, hogy felejtse el, nem kívánok látogatókat a kórházba, mert a 3-4 nap arra van, hogy a baba és a kismama megerősödjön, nem pedig arra, hogy ott busójárás legyen! Nem tetszett neki, sírt is, de tudod mit, leszarom, majd kiheveri. Anyukámnak is megmondtam ugyanezt, Ő jobban fogadta, nővérem szerint önző vagyok. Szerintem pedig a rokonság az önző, nem hagyják a kismamát pihenni! Én megmondtam, hogy 1 hetet még kérünk a hazajövetel után is, majd szólunk, amikor jöhetnek látogatóba. A szoptatásról nem esett szó, de remélem annyi eszük már lesz, hogy azt nem akarják végignézni...na annak még csúnya vége lenne, mert olyat találok mondani, amit én is megbánok!

Szerintem állj a sarkadra, mert ha most nem teszed, akkor állandóan irányítani fognak!!!

Kitartás!

Szia!

Nálunk szó sem lehet ilyesmiről. Én már az elején közöltem anyámmal is meg anyósommal is, hogy nem azért szülök gyereket, hogy órákra vagy napokra vagy akár mennyi időre lepasszoljam nekik. Felejtsenek el! Egyébként is ők lennének az utolsók akikre rábíznám a gyerekem vagy tanácsokat kérnék tőlük, hiszem a saját gyerekükre se tudtak vigyázni anno akkor most mit akarnak 50 éves fejjel babázni?!? Tudom, hogy rosszul esett nekik, de inkább nekik essen 100x rosszul mint hogy a gyerekemnek legyen hátránya ebből a dologból valaha. Egyetlen ember van akitől segítséget fogadok el és tanácsot kérek és ő a sógornőm. Ő tényleg ért a gyerekekhez, tapasztalt 2 gyerekes anyuka, mindent rendesen csinál, soha nem érte "baleset" a gyerekeit. Ő mondta, hogy ha megszülök és akármi van szóljak nyugodtan, ha kell a 2 gyerekkel együtt lejönnek 1-2 hétre hozzánk hogy kéznél legyen ha kell segíteni. Mondjuk el is férnének nálunk. De azért remélem nem leszek olyan béna, hogy le kelljen hogy költözzön és mindent ő csináljon. A szoptatás egy bensőséges, intim dolog amihez senkinek semmi köze. Semmi keresni valója nincs ott a rokonságnak, ez csak a babáról és az anyukáról szól. Engem kifejezetten zavarna ha ott tolongnának körülöttünk mikor eszik a gyerekem. Szép finoman elküldeném őket a francba.

Mi ugyan egy helyen lakunk mindannyian, de szó sem lehet ilyesmiről! Kerek perec meg kell mondanod nekik, hogy ti ezt nem így szeretnétek, ha tetszik, ha nem. Nehogy már ők diktáljanak nektek! Elvégre ha már gyereket vállaltok, azért valószínű eltudjátok őt látni.

Na a szoptátástól én is ki lennék akadva. Azt meg pláne, hogy az anyós, sógornő nézze. Még a saját anyám se, nemhogy "vadidegenek". Ez tényleg nem tartozik másra.

Bár én még csak félidős vagyok, de már én is készítem magam, hogy anyós tutira bepróbálkozik ilyesmikkel.

Nem mondom, hogy ne segítsen, de mondjuk főzzön meg (természetesen otthon és hozzon belőle) már ha annyira akar segíteni, azt kész.

Remélem sikerül őket észhez térítened!

16:10-nek.

Pont nem segítséget kér a kérdező, hanem csak arra kíváncsi, hogy ki hogyan védekezett. Leírta, hogy mi a helyzet, és érdekli, hogy más is volt-e ilyen szituban és hogy reagált rá.