Volt már úgy, hogy semmi nem mutatott arra hogy beteg lesz a baba, és mégis az lett?

Természetesen van ilyen.

És ha nem is genetikai betegsége van, akármi történhet a szülésnél, ami maradandó károsodást okoz. Nem lehet a kockázatokat nullára redukálni.

Onnan hogy anya lett az ember egy adag aggodalom is érkezett. Ki jobban viseli, ki rosszabbul.

Nagyon nagyon ritka. Általában orvosi hiba és az odafigyelés hiánya okozza ezt.

A down-os babák nagyrésze azért születik meg, mert az anyuka az anyai ösztöneire hallgat nem pedig a józan észre. Sógornőmnél felmerült a gyanú, azt mondta, utánanézett, nem nagy baj ha down kóros lesz, megtartja. Onnantól nem is ment vizsgálatokra amik erre irányultak, mert mindegy milyen baja van a babának, már ragaszkodik hozzá.

Nekünk született csontosodási zavarral, megműtötték, remélhetően mostmár nem lesz baj.

Koponyáját kellett megműteni.

rettentő sok betegség van, ahhoz képest elég kevés %-át vizsgálják csak és azt se biztosra. viszont ezek a gyakori betegségek, így az esélyek is csökkenek, de... :(

a másik meg, hogy tényleg a mennyit hannani, hogy szülésnél oxigén hiányos állapotba került a baba és maradandó károsodást szenved. De nem szabad erre gondolni, borzasztó lenne, még belegondolni is szívszorító :(

37h km:)

Szia

A terhességem példás volt hetente uh már az 5. héttől azt mondták kicsi, de mi sem vagyunk nagyok ne aggódjak. A babam 41. hétre született meg másodfokban érett lepénnyel 2200 grammal, kromoszóma rendellenességgel, szívbetegen, alig fejlődött nemi szervekkel, őszen és öregen. Rengeteget jártam orvoshoz, 4D-re. Ma már rájöttem, hogy nem hibáztathatok senkit, de ehhez hónapok kellettek:-(

Nem tudom miért tetted fel ezt a kérdést, gondolom babát vársz és izgulsz érte. Nekem van most sajnos ebben tapasztalatom, de ha én babát várnék, nem szívesen olvasnék ilyeneket, de leírom, hátha segítek vele másoknak is.

16 hetes várandós voltam, kisfiút vártunk, és az uh-n minden rendben volt. 2 hét múlva nem éreztem a mozgását, de addig sem túl határozottan, gondoltam 3. baba révén már kitágult a hasam és elfér benne jól, ezért nem érzem őt rendesen mozogni. A 19. heti uh-n már nem volt szívhang. Pontosan tudtam, hogy ezt fogom látni a képernyőn, de nem foglalkoztam a megérzésemmel, illúziókba ringattam magam. Most pénteken történt mindez. Nem azért írom le, hogy riogassak másokat, de kérlek figyeljetek magatokra és ha nem vagytok biztosak valamiben legyetek határozottak és kérjetek plussz vizsgálatot, mert sokszor gépként dolgoznak az orvosok és nem hisznek a megérzéseinkben! Bocsi ha valakit megijesztettem és drukkoljatok nekem, hogy pár hónap múlva ismét pocakos lehessek!!! Köszi!