A terhesség után mindenki betudta tartani a 6 hét pihenést? Mindenkinek volt segitsége?

Lehet, hogy jobb is. :)

Nekem a férjem itthon volt két hétig, akkor mindenben segített és utána is okáig, mikor hazaért a munkából. Viszont senki nem tartotta be a 6 hetet. Átjáróház volt. Nagyon bánom már, hogy ezt hagytam. Nem tudtam ülni, annyira fájt mindenem odalenn, fekve viszont nem fogadhatok vendéget, a kisfiam egy óra hosszat szopizott még akkor, a vendégek az egyik szobában, én a másikban szoptattam, utána még neki állni fejni.... Ááááá.

Örülj neki, ha nem lógnak a nyakadon. Igaz ilyenkor jól jönne a segítség.

Én hazajöttem a kórházban, álltam neki a házimunkának. A nagyobb gyerek mellett nem engedhettem el magam, meg nem is volt időm pihenni. Segítségem 3 napra volt és ennyi. Azóta egyedül boldogulok, illetve néha a férjem itthon van velünk.

A második gyerkőcnél jöttem rá, hogy nem is az elején van szükségem segítségre, hanem a baba olyan 1 hó kora körül. Az elején még elég sokat alszik a baba, akkor még én is tudtam pihenni. Később viszont jól jött volna már a segítség pl: főzés, takarítás.

6 hét pihenés??

ugyan már, amúgy én örültem, ha kimozdulhattam, gyrekelle vagy nélküle(pl elmentem a DM-be stb)

Aztán, ahogy nagyobb lett vittem-hoztam a fiamat suliba, mentünk ide oda. Mondjuk most 9,5 hónaposan jól esne egy kiadós alvás.

most hülyeséget kérdezek, de miért kell megijedni az első hat héttől? Első babás vagyok, soha olyan jó dolgom nem lesz, mint eddig volt: a vizet bevezettük a konyhába, van már mosógépünk, mosogatógépünk, a konyha tiszta csempe, moppal két perc alatt felmosható, csak port kell töröljön valaki és főzni kell (de azt is ki lehet találni előre és lefagyasztani), meg vasalni. Tüzet rak a párom, hoz be fát, nekem csak rá kell tenni a tűzre. Ha lenne még kert mellette, meg veteményes, meg háziállatok, akkor bepánikolnék, de így? A baba az első hetekben nem csinál mást, csak eszik és alszik, és erre már most a pocakban fel lehet készíteni sok zenével, meseolvasással, verseléssel. Én pl. sokat szavalok, mondókázok neki és énekelek, hogy minél kiegyensúlyozottabb baba legyen. És valljuk be, nem kell heteknek eltelnie, hogy megtanuljunk füröszteni és pelenkázni meg szoptatni. Cakk-pakk, egyre ügyesebbek leszünk benne, egyre kevesebb időt vesz majd igénybe, még ha nehéz is volt a szülés, még ha vágtak is. Ha elfáradsz, míg a pici alszik, te is alszol.

Sokkal másabb, ha már van otthon egy nagyobb gyerek, bár te ezt nem említetted.

Nem kell besz@rni, kint is van hely! (Most lehet, hogy én beszélek nagyon bátran, de már volt dolgom kisgyerekkel, az öcsém 13 évvel fiatalabb!)