Más is érzett így a terhessége alatt? Vagy velem van a baj?

Ugyan nem voltam még terhes, de sokszor hallottam már erről a tényről, amit leírtál.

Ez egy pszichológiai eset, szinte minden várandós anyukával előfordul, hogy ilyenkor kifordulnak magukból, furcsa lesz a hangulat, vagy éppen ezt érezhetik, amit te, hogy nem is akarnak gyereket. Teljesen normális, fogsz még mást is tapasztalni biztosan.

Az is előfordul egyeseknél, hogy a baba megszületése után is furcsák, vagy a férjüktől fordulnak el, vagy a babától mert megijednek tőle, de próbálj meg ezen változtatni, és betudni annak, hogy ez csak általános tünet, de a te lelkeddel semmi baj nincs.

Próbáld meg szeretni a kicsit, és ne is általánosíts a gyerekekről, hiszen az az ártatlan kis apróság nem tett semmi rosszat, és csak boldogságot akar látni a szemedben :)

Szeresd, gondozd a kis ártatlant :)

Minden jót! :)

Normális. Minden, az életet nagyban befolyásoló, egyelőre ismeretlen szituáció előtt megjelenhet ilyen "pánik".

Pályaválasztás, munkahelyváltás, költözés, házasodás, gyerekvállalás, önállósodás, öregkor beköszönte...hosszú a lista. Mind új, ismeretlen és nagymértékű változást hoz. Van, aki kevésbé, van aki jobban megijed tőle.

Amíg nincs mellette kóros viselkedés (pl. a baba teljes elhanyagolás születés után), addig normális folyamat.

En is igy vagyok vele, nyugodj meg. Nincs veled semmi baj. Nekem is minden nap eszembe jutnak ezek a dolgok, sot a noverem 2-3 eves gyerekeit hosszu tavon valamiert nem is tudom toleralni. A gondolat, hogy nemsokara nekem is lesz egy ilyenem, elborzaszt. Legutobb a pelenkazases a furdetes gondolatatol szegyeltem el magam. Vilag eletemben utaltam megerinteni barkit is. Ez a parom kivetelevel most is igy van, rosszul vagyok, ha jonnek a rokonok es korbe kell oket puszilgatni. Mit fogok csinalni ha tisztaba kell tenni a sajatomat? Meg ilyen hulesegek jutnak az eszembe. Neha mar a siras kerulget, mert mar azt sem ertem miert akartam amikor megfogant. Kozben meg, ha epp nem erzem, hogy mocorog majd megzakkanok, hogy mi baja lehet.

Vagy ott van a szules, barhol olvasgatsz a temarol mindenhol az jon le, hogy mekkora elmeny es milyen csodas dolog, csak az kimarad, hogy eleted legszrabb napja lesz "kipisilni egy kamiont". Apig varom, hogy tullegyek rajta, de errol sem beszelunk, mert ugye ez is tabunak szamit. Ezert is nem ertik a ferfiak, hogy mi a bajunk.

Szerintem ez azert lehet, mert elso, es nem tudjuk milyen lesz, es felunk az ismeretlen szituacioktol. Tudjuk, hogy sok jo lesz benne, de ismerjuk a hatulutoket es mar elore felunk egy kudarctol. Mint amikor izgulsz egy vizsga miatt, tudsz mindent, tanultal, de megis rettegsz a bukastol. Ne aggodj szerintem mindenki atesik ezen. Gondolj bele, maga a terhesseg sem olyan rozsaszin cukormaz, mint ahogy mndenki allitja, megis vannak olyan idok amikor boldogan simized a hasad, vagy nezegeted az uh kepeket.

32hkm

Nem hiszem, hogy baj van veled, a félelmeid teljesen racionálisak, én pont ezért nem akartam gyereket évekig. Aztán rájöttem, hogy a gyerek nem csak ebből áll, és a világrengető felismerés után nem sokkal teherbe is estem. A pozitív teszt napján meg pánikba. De nagyon.

Teljesen természetes, hogy félsz az ismeretlentől, pláne, ha az árnyoldalait már nagyon is jól ismered.

Szerintem sokmindent nem tehetsz az érzéseid ellen, próbáld elfogadni őket, ugyanakkor kondicionáld magad arra, hogy a te kisbabád az a te saját, személyes kis csodád lesz.

A szülés pedig - és ezt egyben üzenném az egyik előttem szólónak - nem azért hatalmas élmény, mert "kamiont pisilsz" (én egyébként nem így éltem meg, de hasonlóképp fogalmaztam, ti. hogy a fenekemen tolatott ki egy kamion), hanem éppen amiatt a hatalmas csoda miatt, ami aznap létrejön.