Aki nehezen szánta rá magát, hogy legyen testvér, hogy alakultak a dolgok, örült hogy végül lett testvér?

Meg nincs kis teso, de augusztusban dontottuk el h na akkor fogjunk hozza, az elso 2 honapban nagyon bizonytalan voltam h akarom-e vagy meg korai lenne stb. Azota se jott ossze es most mar nagyon vagyom ra. Lehet valoban ugy van amit nem kapunk meg annal jobban akarjuk. Lehet nem sokat segitettem a valaszommal de megprobaltam. :-)

Csatlakozom a témához, de érdeklődés szintjén, tapasztalatom nincs. Nekem 2 éves a fiam, elég nehéz eset, annyira örülök, hogy már idáig eljutottunk. Mostmár átalussza az éjszakát (csak ne kiabáljam el, még friss a dolog), teljesen más így minden. Persze egyből elkezdtem agyalni a kistesó témán én is, de nagyon határozatlan vagyok, így érdekelnek engem is a válaszok. Egyszer úgy érzem, "na, mostmár jöhet!" (mintha olyan sokat pihentem volna :)), másszor úgy érzem, ahogy már írtam is: végre nagyobbacska lett, túl vagyunk az első 2 éven. Most újra belevágni mindenbe... nem lenne egyszerű..de én hajlok afelé, hogy igen.

Elso valaszolo vagyok. Igen ez volt bennem is, milyen lesz a lanyomnak (2 eves) ha lesz kis teso. Annyira szeretem h milyen lesz meg egy kis aprosagot szeretni, ez is bennem van, volt h milyenek lesznek az elindulasok, bolcsibe, ovoda jaras pici babaval, sima setak, oltozkodesek stb. Altatas, furdetesek h lesznek megoldva. Aggodtam ezek miatt nagyon, de mar most nem erdekel vegkepp. Csak vegre mar hordhassam a szivem alatt. :-)

Nálunk én mindig is szerettem volna, a férjem hezitált (így próbáltam nem nyaggatni, de már elég "öregek" vagyunk), végül egy év volt, mire eldöntötte, majd még 8 hónapig vártunk rá és így végül 4 év lett a korkülönbség. Jobban szerettem volna, ha kisebb, hogy jobban együtt nőjenek fel, ugyanakkor fogalmam sincs, hogy bírtam volna... Mert kettes számú bizony sokkal mozgékonyabb, ezerszer hangosabb és idegesebb típus és jóval kevesebbet alvó (most 9 hónapos, néha óránként felkel), mint a testvére. Ráadásul fizikailag eléggé lerobbantam, amit elvileg kettő mellett még kevésbé engedhet meg magának az ember lánya. Persze azért nem vinnénk vissza :) - ránézek és elolvadok... - és szerencsére a nagyobbik is szereti, pláne, hogy a kicsi teljes rajongással fordul felé.