Van itt olyan kismama aki nem vállalta az amniót, és végül minden rendben volt a babával?

34 évesen császárral szültem az elsőt, majd rá egy bő évre 10 hetes magzatomnak nem volt szívhangja, őt elvesztettük, majd rá egy évre teherbe estem. Ekkor betöltöttem már a 36-ot, és a doki (sima szakrendelés) ajánlotta az amniót. Én a jó laboreredmények és uh-ok miatt, és a vetélés kockázata miatt nem mentem bele. Sokat-sokat olvastam utána, de nem szerettem volna még egyszer elveszíteni. Nem voltam már 20 éves, hogy bőven lett volna időm regenerálódni és újabb babával próbálkozni. Beszéltem a védőnőmmel, háziorvosommal, mindkettő elfogadta a döntésem, csak a "maga megnyugtatására" volt az érvük. Mondom, én nyugodt vagyok.

Az első terhességemnél minden nap paráztam, h rendben lesz-e minden stb. De beláttam, nem telhetnek így a napjaim, aggódásban, abba különben bele fogok bolondulni. Szóval lenyugtattam magam, hogy a természet majd teszi a dolgát, ehhez én hozzájárulok helyes táplálkozással, mozgással, sétákkal, terhesvitaminnal, nyugalommal, meditálással akár. (A cickafarkfüvet ne idd, akárhogy is ajánlják, veszélyes lehet. Sajnos én ittam másodjára, bár akkor volt két negatív tesztem is, ami különös.)

Szóval megszületett a 2. kislányunk is csoda egészségesen.

Akármi is a vége, nem tudsz tenni ellene, csak azt, h a lehető leghelyesebb úton jársz, és szeretettel gondolsz a picikédre.

1. vagyok.Tapolcán van mifelénk egy nagyon dícsért szülészeti központ, hallgass meg több dokit is, ennyit javasolhatok.

Vidéki városban élek, és elképedve olvasom a fővárosi kismamák tapasztalatait, hogy mennyire kutyául bánnak a dokik a nem fizetős emberekkel. Minálunk ez az egy városi kórház van, nagyon kedvesek, odafigyelnek mindenkire.

Kedves kérdező!

Én úgy gondolom, hogy bármelyik orvoshoz is mész, ha a véreredményeid alapján fenn áll egy pici kockázat is el küldenek amnióra ugyanis ők nem akarják vállalni a felelősséget ha ne adj isten valami baj lesz...nem egy szülő perelt már ezért, hogy miért nem vették észre...

nekem ezt kerek perec megmondta az orvosom, megnyugtatott hogy ez már egy rutineljárás meg stb.Persze én ettől nem tudtam megnyugodni, ha csak a korom(27) miatt lett volna a kockázat nem vállaltam volna de nekem sem voltak jók a véreredményeim.

azóta már túl vagyok rajta de a babuci még mindig a pociban :)