Kinek milyen volt a császár?

Én programozott császárral szültem, mert óriásbébim volt, plusz téraránytalanság!

Nekem hatalmas élmény volt. Nem altattak, így hallottam felsírni, hozták is egyből puszira, még úgy hogy csupa magzatmázas volt. És szerencsére mindezt apa is átélhette, végig ott volt velem.

Utána az első felkelés borzasztó, ezen nincs mit szépíteni, nagyon fáj, de utána minden mozdulat könnyebb. Én másnap törökülésben szoptattam, 6 nappal a műtét után autót vezettem. Nagyon gyorsan felépültem, még a védőnő és a gyerekorvos is megdícsért. Nem szabad elhagyni magad, bár mindenki másképp viseli a megpróbáltatásokat, erődhöz mérten, a legtöbbet hozd ki magadbó és semmi gond nem lesz!

Nekem ma derült hogy terhes vagyok a következővel, én nem bánom, ha a második is császár lesz. Semmi hiányérzetet nem okozott, hogy nem természetesen szültem.

További boldog babavárást

Az én fejemben fel sem merült, hogy császár lesz a vége. A 35. héten elkezdett éjszaka szivárogni a magzatvizem, reggel bementünk a kórházba. Egész nap kaptam az oxitocin injekciót, mert nem jöttek a fájások, és nem is tágultam. Estére leesett a babám szívhangja és a dokim azt mondta, nem próbálkozhatunk tovább, műteni kell. Akkor úgy éreztem, hogy végem van, nincs tovább. Rettentően elkezdtem sírni, a párom alig bírt valamelyest megnyugtatni. Akkor azt hittem a műtéttől félek, (soha még eltörve sem volt semmim...) de utólag azt mondom, hogy a babámat féltettem. Amikor leesett a szívhangja, a szülésznő, meg a dokim lázasan kapadoztak, hogy fordulja oldalra, igazgatták az NST-t. Ez sokkolt annyira, hogy azt se tudtam hol vagyok. Nagyon megijedtem, rettegtem attól, hogy valami baj fog történni.

Betoltak a műtőbe még sírtam, mire megjöttek az orvosok, már ott nevettem a műtőasztalon! Olyan vicces, aranyos műtősfiú készített elő, hogy nem bírtam nevetés nélkül. Hihetetlenül tudta oldani bennem a feszültséget! A dokim is csak nagyot nézett, mikor bemosakodva bejött a műtőbe, engem meg vigyorogva talált ott.

Nem altattak, csak érzéstelenítettek, úgyhogy én is hallottam felsírni a babámat, és rögtön adhattam neki puszit is. Hihetetlen megkönnyebbülés volt. És annak ellenére, hogy egy hónappal korábban jött, nagyon szép méretei voltak, teljesen egészséges volt, és azóta is az!

Az első felkelés tényleg maga volt a pokol!!! De mindig egy picivel jobb volt.

Így utólag egyáltalán nem bánom, hogy császár lett a vége, és még ugyan nincs tervben a következő baba, de amilyen parás vagyok, szerintem az is császár lesz.