Mikor szűnik meg, és természetes-e ez a "szemét" érzés? Részletek lent.

Teljesen tipikus!

Ne izgulj, el fog múlni ez az érzés!

Később nehogy a kicsi legyen csak az úr! :D

Én ugyanezt éreztem pár hónappal ezelőtt,mikor a második gyermekemmel voltam terhes,csak azzal a kis plusszal,hogy az én kisfiam már 5 éves...Elképzelni nem tudtam,hogy tudok még egy gyereket ugyanazzal az erős "szerelemmel" szeretni.Most 3 hónapos a kislányom,és kivétel(különbség)nélkül imádom mindkettőt!

(Egyébként azért is vártam ennyit a másodikkal,mert én is úgy éreztem éveken át,hogy érzelmileg nem fér bele még egy gyermek az életembe!de belefért:-)Meglátod a tiédbe is belefog)

Na hát ezzel én is így vagyok.

Nemsokára 8 hós lesz a fiam és én meg 14 hetes kismama vagyok.Érzelmi hullámvölgyeim vannak.Még a férjemnek is mondtam addig a jó még bent van.Legyen is bent egy darabig.Meghát nincs az a nagy izgalom mint az elsővel hogy jaj nehogy a szél is megfújjon mert baj lesz.A másodikkal már rendesen végzem dolgom emelek,pakolok stb. és még sincs gond.

Bocsi eltértem egy kicsit.Szóval én sem érzem azt a nagy lángolást hogy babánk lesz.Lehet ha majd már többször fogod/fogom látnia uh.-n akkor már más lesz,na meg persze ha megmozdul.

Én bízom benne hogy ez fog változni és amint olvasod más anyuka is így érzett,úgyhogy tuti hogy szeretni fogjuk a második bébit is csak idő kell mindenhez.

Boldog babavárást!!

Szóról-szóra sz én gondolataimat írtad le! Nekem 20 hós a kislányom, a mindenünk, vele és a férjemmel tökéletes a kis világunk. Én is néha "kis betolakodónak" érzem a picit a pocakban. Rettenetes érzés. Mi is terveztük, kis korkülönbséget akartunk.

Ráadásul és 8 hetet ágyban voltam, annyit hánytam, és a kislányomat a nagyszülőkhöz vitte minden nap a férjem, nem tudtam vele foglalkozni. Nagyon megviselt minket ez az időszak is.

Én minden nap szóvá teszem, hogy mi lesz, ha 4-en leszünk, akkor is ilyen boldogok leszünk -e majd. Az első babát a pocakban is simiztem, beszéltem hozzá, minden gondolatom ő volt. Most meg... annyira kitölti a napjaimat a lánykám, hogy max. este tudok a pocakomra figyelni.

Normalis es ne aggodj miatta.

Nalunk csak bo 14 honap van a gyermekeim kozott ugy, hogy mindketto tervezett baba.

A 2. terhesseg alatt gyakran elfeledkeztem az allapotomrol es ahogy kozeledett a szules egyre inkabb aggodtam a nagyobbik miatt. Illetve a kisebbik miatt.

Neha attol feltem, hogy mi lesz a nagy babammal, amig en a korhazban leszek, hogy elhagyom, hogy kevesebb ido jut ra, neha a kicsit sajnaltam, hogy nem fogom ugy szeretni, hogy ra nem jut eleg ido es alig kap valamit, mindent csak orokol.

Inditott szulesem volt. Elozo ejszaka sokat bogtem. Nem a szulestol feltem, hanem attol, hogy a nagyobbik babam elveszit engem, a kisebbiknek pedig alapban rossz lesz.

Hat, nem igy tortent.

Imadom a kicsit is, a nagyobbik sem lett anyatlan.

A picit ahogy odaadtak nekem a szuloagyon, abban a pillanatban mar az anyja voltam, ereztem, hogy szeretem, imadom, ovom, feltem (elso szules utan ez nem alakult ki igy egybol).

TEnyleg hihtetlen, de imadom mindket gyermeket. Ugyanannyira, de nem ugyanugy, hiszen ok sem teljesen egyformak.