Középidős vetélést hogyan dolgozhatnám fel?

Nagyon nehéz. Én csak támogattam a barátnőmet egy ilyennél...

Nekik a második babájuk lett volna, így az első gyermekből erőt tudott meríteni. Beszélgetéseinket mindig úgy zártuk, ez a baba nem hozzájuk akart jönni...

Most van azóta egy 10 hónapos babájuk... a második. Azt hiszem ő segített túljutni neki.

Sok erőt kívánok, és egy jó beszélgetőtársat!

Szia!

Nekem már van egy kislányom, ez sokat segít, talán könnyebben beszélek. A 2. kisbabám a II. UH-n már nem élt min. 2 hete, így kellett "megszülnöm" - hatalmas szerencsével 2 óra alatt vége volt (mondták, hogy 1-2 napig szokott tartani...). Holnap lesz 4 hete.

Én megnéztem, elköszöntem tőle (csak épp hozzáértem) - mivel orvos vagyok, láttam már kisebbet-nagyobbat is, élőt és halottat....így könnyen megengedték. Ez nagyon sokat segített; előtte nem tudtam hogyan rágondolni, így legalább láttam, és azt is, hogy igen, ő már nem él, így tényleg nem itt van a helye. Segített elengedni. Elkértük, és el is temettük - sokan mondták, hogy ne, de erre szükségünk volt. Le van zárva, elhamvasztották, eltemettük; nem tagadjuk, hogy volt, csak azért sajnálom, hogy ennyire rövid időt töltött velünk.

Koncentrálok arra, hogy összeszedjem magam testileg is (még szopott a "nagy"lányom, amikor teherbe estem, lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem...), és sokat segít, hogy vallásos vagyok (nemcsak vallásos, hanem hiszek is) - tudom, hogy így jobb. Hogy miért, azt most nem tudom meg sajnos. De kaptunk még egy kis időt hárman, sokkal jobban oda tudok figyelni a lányomra is azóta (nem féltem jobban, csak tanulmányozom), és a férjemre is...meg ők is egymásra. Ha csak ketten lennénk....rosszabb lenne [családunkban volt ilyen, sajnos, sőt rosszabb is: koraszülött baba elvesztése 2 hetesen...]. De akkor is arra figyelnék: ez azt jelenti, hogy a szervezetem működik, lehet kisbabám. A mostani nem akart velünk maradni, adott nekünk még időt egymás jobb megismerésére, és megtanít arra is, hogy nem tudunk mindent befolyásolni. Nem szabad görcsösen ragaszkodni az elképzeléseinkhez...meg kell tanulni elengedni mindent. A párkapcsolat is csak úgy működik: ha görcsösen "kapaszkodom", csak rontok a helyzeten. Ha elengedem, hozzám jön, ha szeret (ha meg nem, úgyis kár volt erőltetni).

Nagyon nehéz lecke. És csak az kapja meg, aki elég erős, hogy megtanulja, és hidd el, sokkal több leszel ettől... több mindent megértesz, jobban oda tudsz figyelni dolgokra (ha komolyan veszed). És megerősödve készülsz a további feladatokra - amik között ott lesz majd a gyereknevelés is, csak ne erőltesd :) jönni fog!

[persze azért nekem is eszembe jut: OK, okos vagyok, de már mekkora lenne a baba, nem ezt akartam, nem így terveztem - de ha végiggondolom, látom, hogy ez önzés....mindig csak ÉN, esetleg mi ketten; sokkal jobb tudni, hogy valaki, aki igazán szeret (Isten), segít nekem ebben, és ő tényleg látja az okokat is; utólag visszanézve majd egyszer én is beismerhetem, hogy ez így volt a legjobb....hiszen ő azt a babát is ismeri, tudja, hogy nem lett volna jó helye itt, talán betegség, vagy valamilyen más tulajdonsága miatt...]

Ne haragudj, hogy ilyen hosszan írtam, okoskodok... :$

Előző vagyok:

Nagynénémnek több, mint 20 éve volt ilyen (1. terhességnél), és még mindig emlékszik rá....6 gyermeke van azóta :) És nagyon hamar jött a következő.

Nehéz, de el kell engedni.

[ha gondolod, írj, tudok még okosakat írni :):):):) de inkább nem zargatlak]

Ja és ennyi idő után én már tudok másra is gondolni, és nevetni is...