Középidős vetélésedet mikorra dolgoztad fel? Mikor érkezett el az a pont hogy azt mondtad; elfogadom, hogy ez történt.

elfogadni én sem tudom, 5 éve történt.

Azóta van két egészséges gyermekem, de tényleg én is mindig számolgatok, és ha annyi idős gyerekkel találkozom, mindig eszembe jut.

Inkább nem gondolkozok a történteken annyit, és így nem okoz gondot a mindennapjainkban, de néha nagyon rossz.

Én nem is tudom, hogy el kell-e fogadni, mert szerintem nem lehet. De meg kell próbálni úgy folytatni az életet, hogy ne akadályozzon a későbbi boldogságban!!!

3-as vagyok. Nekem olyan világvége-rosszkedv már nem szokott lenni, szerintem azért, mert ahogy azóta alakult a helyzetünk, minden rendben van körülöttünk.

Ha úgy érzed, inkább kérj segítséget!!

És hidd el, jó lesz majd!!

Eszembe jutott, hogy talán nem is elfogadni kell a történteket, hanem "helyére rakni". Vagyis, hogy tudd, hogy senki nem hibás, ennek meg kellett történnie, és valami oka volt. Időközben rá fogsz jönni, hogy mi, és, hogy mi volt az Ő szerepe az életedben. És talán sikerül majd örömmel gondolnod rá, hogy addig veled lehetett, és segített neked, hogy jobb emberré válj.

Nekünk a történtek nagyon összekovácsolták a házasságunkat, előtte nem volt valami jó. A gyerekneveléshez is teljesen máshogy állunk.

Nekem május 1-én volt a császárom a 24 hetes kislányommal.

Hihetetlen durva volt és a mai napig nem tudom felfogni, hogy 6 év alatt fogant meg ez a kislány, és meghalt... Rémálom.

Felfoghatatlan, ami történt. Most lenne 1 hónapos.