Mit illik mondani ha valaki elvetél azon kivül hogy nagyon sajnálom?

#5 vagyok

Igen, az embrió nem ember. De egy lehetőség, aki egyedi volt. Szerencsére tényleg "lett másik", de ez a magzat a hasamban teljesen más ember lesz, mint az, aki nem születhetett meg.

42 évesen, másfél év után nem vigasztalt, hogy lesz másik, mert ebben szinte alig bizhattam. Főleg, hogy olyan ember mondta, aki tudta, mit éltünk át a babaert.

Tudom, hogy vigasznak szánják, és erre nincsenek jó mondatok. Ezért bőven elég volt az, hogy a barátnőm megölelt, és annyit mondott, hogy nagyon sajnálom.

Azt meg el sem tudom képzelni, egy halva született csecsemő édesanyjának hogyan lehet ilyet mondani.

#8-as válaszoló vagyok.

Az én babám halva született tavaly. Minden második ember a lesz másik dumával jött (holott akkor negyven éves voltam, alig adtam esélyt magunknak, hogy újra sikerül teherbe esni).

Nekem az esett a legjobban, ha valaki csak annyit mondott,hogy sajnálom, esetleg részvétem.

De a guta ütött meg attól, hogy az emberek 90%-a tunkolni akart a fájdalmamban, erőszakosan kérdezgette, hogy mi történt. Az is elég általános volt - a rokonság körében- hogy úgy tettek, mintha soha nem lettem volna terhes (még akkor is, amikor ott álltam előttük talpig feketében, és tudták, hogy épp a temetőbe indulok a lányomhoz).

Azóta ismét terhes vagyok (23 hetes leszek), és még a férjem családja sem tud erről. Ezek után ezt érdemlik.

23 hetes terhesen vesztettem el a babánkat,lassan 3 hónapja. Én az a típus voltam,aki bujkált az emberek elől,talán még most bujkálok kicsit.A kollégákkal szerencsém volt,mert mindenki tapintatos volt,nem kérdeztek semmit - országos hálózatban dolgozom,tehát nem mindenkivel találkozom mindig, a közvetlen kollégák meg lecserélődtek táppénzem alatt. A tág rokonság közül kevesen mertek keresni,nem akartak zaklatni, és én ennek örültem. A szűk családban viszonylag könnyebben ment, a nővérem azt mondta,rettentően sajnálja,el sem tudja képzelni mit élhetek meg,ezért nem mond üres frázisokat,mivel tudja,hogy szeretnénk újra próbálkozni,ezért azt szokta mondani,hogy muszáj elfogadnom a történteket,tudjuk az okot,sajnos visszafordítani nem tudjuk,de ha újra babát szeretnék,akkor adjak esélyt az új kis léleknek,és ha megfogan a második baba,akkor már őrá kell koncentrálnom. Szóval ezek a szavak sokat segítettek. Már azóta pszichológushoz is mentem,aki megerősített abban,hogy ha nekem úgy jó,akkor beszéljek róla,ha nem,akkor nem. Mindenki másként éli meg,én valakivel tudok róla beszélni,valakivel nem,valakiktől elzártam magam,valakiktől nem.

Ha olyan személyről van szó,akivel szoros a kapcsolatod, akkor elképzelhető, hogy könnyebb lesz neki veled beszélni erről,de ezt ő úgy is fogja jelezni. Ha csak őszintén kifejezed a sajnálatodat,akkor az mindentől többet ér.

Nekem is mondták,hogy majd lesz másik baba,újabb esély stb. ezeket elengedtem a fülem mellett,én tudom,hogy akarunk még babát,szóval ezt nem kell másnak erősítenie.

Tudjátok az a helyzet,hogy ezt a helyzetet nem nagyon tudják az emberek kezelni,mintha tabu lenne. Sokan - akikről nem tudtam és átéltek ilyen szörnyűséget - üzentek nekem, hogy tudják mit érzek,és kitartást kívánnak. Ezek még többet jelentenek,ilyenkor tudjuk meg,hogy sokan vagyunk,sajnos.

És nagyon örülök és jó egészséget kívánok az előttem szólóknak,az ilyen történetek segítenek még nekem sokat.

SOHA NE MONDD, hogy nem baj, lesz másik...ez kés a szívbe 3x megforgtva. Az sem jobb, hogy úgyis beteg lett volna...vagy ha kicsi lett volna a korkülönbség, hogy képzeld csak el, ha itt lenne még egy kicsi...

Se azt, hogy könnyű teherbe esni.

Én mindent akartam akkor csak másik babát nem.

ÉS tiszta szívemből bánom, hogy nem küldtem el a őket a zivataros p...ba, mikor azt mondták lesz másik...

Sajnálom, megfelelő...