Tökre uncsizok, ki beszélgetne velem?

Hehehe, hát nagyon egyszerű, belől annyira fiatalos vagyok, és friss, és az ártatlan gyermeki énem még nem veszett ki belőlem.

Tudom persze, hogy felnőtt férfihoz felnőtt beszéd illik, de nem tagadom meg magam, hogy humoros, jópofa srác maradtam lelkiekben, és jó ez így nekem.

Minek komolykodjak? Ez nem egy állásinterjú.

S amúgy is szerintem nem sok ilyen tinis szavam van még, de ez pont kifejezte a lényeget, az érzéseim leírására. Mindenki értette, felfogta, hát, talán lehetett volna másképp is, deee, ennek is van értelme, hisz egyből kiszűri azokat akik két mondatból már le is irják a másikat és gyorsan itélkeznek a másik felett, hogy ezt a pasit nem lehet komolyan venni.

Hát, miután ezek kiestek, ami nem kár értük, maradnak azok, akikkel érdemesebb időt fordítani. 😀