Mik azok az okok, amiért ti nèhány igéretes találkozás után inkább mégsem folytatjátok a barátkozást valakivel?

Nem értem azt a részt, hogy ovis korú gyerekekkel próbálsz ismerkedni...

Amúgy meg attól még, hogy szerinted jól sikerült a tali, lehet hogy a másik fél nem élvezte és nem tart már érdekesnek. Meg hát ugye még ott van az is, hogy felnőttek vagytok, a másik félnek esetleg gyereke is van, lehet nem ér rá. Sok gyerekes anya imád a saját, illetve a másik félnek a gyerekéről beszélgetni. Lehet az a baj, hogy neked nincs gyereked, így nem tudtok tapasztalatot cserélni, a másik fél meg ugye erre gondolt, csak nem mondta ki és ezért nem kíváncsi már rád. Ezer oka lehet ennek még, így látatlanba nagyon nehéz ezt megmondani.

Jézusom #1, neked a szövegértés nagyon nem erősséged.

Valószínű hogy nem tartanak elég érdekesnek, nincs meg köztetek az a szikra, ami kell egy rendes barátsághoz. Meg valószínűleg nagyon ráparázol, olyan dolgokról nem mersz beszélni ami a hétköznapi élet része, csak azért mert lehet nem értetek egyet. 1. Ha annyira éretlen a másik fél hogy nem tudja kezelni az egyet nem értést, akkor alapból kuka az egész szerintem. 2. Lehet hogy egyetértetek, akkor meg közös pont, ki lehet tárgyalni. (Akkor is ki lehet tárgyalni ha nem értetek egyet, és felnőtt módra vitázni - nem vitatkozni)

Szerintem ott van a probléma, kérdező, hogy az igazi, tartós baráti kapcsolatok az esetek túlnyomó többségében nem így alakulnak ki. Úgy értem, nem úgy, hogy vadidegenként beszélgetni kezdünk egy rendezvényen, majd számcsere, aztán továbbra is vadidegenekként próbálunk találkozni, ismerkedni. Így nagyon nehéz valódi bizalmat érezni és kiépíteni, hiszen kb. olyan embert kóstolgatsz, akiről a világon semmit nem tudsz. És így nehéz is tovább lépni. Vagyis pár udvariaskodó alkalom után már nem tudnak veled mit kezdeni, és ennyi. Erről nem te tehetsz, nem benned van a hiba, és szerintem nem is tehetsz ellene semmit.

Az igazi baráti kapcsolatok általában úgy alakulnak ki, hogy úgy hozza az élet, hogy hosszú hónapokig, sőt, akár évekig minden nap, vagy legalábbis nagyon sűrűn együtt vagytok valamilyen elfoglaltság kapcsán. Fokozatosan megismeritek egymást a szituációból adódóan, és ha szimpatikus a másik, akkor találkozni kezdtek úgy is, mint magánemberek. De ennek már akkor van egy alapja, egy kerete. Nem tudom, értesz-e. Ahhoz, hogy igazi barátság alakuljon ki valakivel, ahhoz nagyon sokat együtt kell lenni vele, és menet közben jön a többi, a közös élményekkel. Iskolai, egyetemi, munkahelyi kapcsolatokra gondolok. Ami nem olyan, hogy kb. egy vadidegent nézek ki, hogy legyünk barátok.

Pont ezért szerintem semmit nem rontasz el, mert az nem rajtad múlik, hogy amiket írsz, nem ilyen helyzetek.

És az a durva, hogy nem lehet okos tanácsot sem adni, mert ha már kikerültünk az iskolapadból, és ne adj Isten a munkahelyünk sem olyan, akkor viszont szinte csak úgy lehet már barátkozni, ahogyan te is próbálsz. Viszont ezekből döntő többségében soha nem lesz igazi barátság, és nem rajtad múló okból.

Én 10 éve ismerem a sógornőmet és a férjét. Ők társastáncra jártak, ott ismertek meg 3-4 hasonló korú párt, akikkel "barátok lettek". 2-3 évre maximum. Azután kb. úgy eltűnt mindegyik az életükből, mint szürke szamár a ködben.