Mi lehet az oka annak, ha folyton magányos vagyok, próbálok tenni ellene, mégsem segít? Éreztetek már hasonlóan?
A magány cimke alatt konkrétan arra gondolok, hogy senkire sem tudok barátomként tekinteni, ilyen-olyan haverkodások mellett nem érzem, hogy kötődni tudnék bárkihez is.
Szokták mondani az ilyen problémák esetén, hogy “tegyél ellene”, “járj társaságba, ismerkedj”. Évek óta küszködök ilyen érzésekkel, ami néha eléggé letargiába taszít.. pedig nem vagyok az az önsajnáltató típus, minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megtaláljam a magam társaságát vagy baráti körét, ismerkedem, próbálkozom különböző közösségi programokon.
Elég visszafogott vagyok, mert úgy gondolom az sem segít, ha másokra akaszkodok.
Úgy érzem minden igyekezetem ellenére sem sikerül barátságot kialakítanom.
Már belefáradtam a próbálkozásokba is, nem tudom értékelni már a felszín kapcsolatokat, úgy hogy közben senki sincs, aki közel állna hozzám.
Pedig nem bánnám, ha állandóan a nyakamon lógna valaki:))
Elég megszállott vagyok a témában s gyakran foglalkoztat s agyalok ezen, vajon mit csinálhatnék jobban.
Az én fogalomtáramban a “haver” nem az a személy, akivel bármikor programot szervezel, az ilyenekkel ritkán futok össze.
Én is úgy értem a havert akivel csak néha találkozol, hetente vagy csak havonta.
Egy baráttal azért napi szintű kapcsolattartás van.
Vajon ilyenkor mi lehet a probléma? Erre próbálok rájönni már régóta:))
Nem lehet túl jó érzès, sajnálom! Remélem idővel sikerül túltenned magad rajta!
Női szemmel kicsit másképp tapasztalom a környezetemben. Úgy látom a férfiak sokkal közvetlenebbek, inkább ők azok, akikkel simán bármikor el lehet beszélgetni, vagy elhívnak ide-oda, míg a nők tartózkodóbbak (nőként szólva sajnos magamon is ezt látom).
Nincs bajom azzal, ha valaki megszólít, valamilyen szinten könnyen haverkodom, csak a kapcsolat elmélyítéséig, személyesebbé tételéig nem jutok el, nehezen találom a közös nevezőt másokkal.
Talán valamilyen szinten egy kisebbségi komplexus is rájátszhat erre, általában tartózkodom az olyan emberektől, akiken azt látom, hogy a “magas lóról beszélnek”.:))
Sok oka van szerintem hogy a nő felé a férfiak jobban nyitnak mint egy másik férfi felé, reálisnak tartom tekintve, hogy többség a női nem iránt külsőleg is jobban vonzódik, persze nem párkapcsolatot keres az ember de mégis meglátszódik ez az oldala az ilyen ismerkedésnek. Szerintem. Nem akarok általánosítani meg tényként közölni semmit de ezt tudom elképzelni. Én se leszek álszent hamarabb hívok meg egy ismeretlen lányt egy italra ha a bárban vagyunk mint egy ismeretlen srácot. Ez már csak sajnos ilyen.
Én is mindig az alapján próbálok ismerkedni, meg hát nem is mélyülnek azok a barátságok ahol a közös nevező, hobbi bármi nincs meg. Valamiről csak kellene beszélni, ha a másiknak élete a foci és csak azt néz fogad meg stb nem fog tudni velem pl beszélgetni. Általános témák meg hamar kimerülnek, más a szemlélet, hamar lehet ellenszenv.
A kisebbségi komplexusra nem nagyon tudok mit mondani messziről kerülöm az olyan embereket akik jobbnak hiszik magukat a másiknál, ugyanúgy beszélgetek el ha úgy alakul egy hajléktalannal mint egy bank vezérigazgatójával
Küld el a számod privibe, én felhívlak és beszélgetek veled, ha magányosnak érzed magad.
34/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!