Kiből lehet egy jó barát?
A Feldmár András féle "definíciót" úgy nagyjából értem és az egy eléggé szigorú feltételekkel bíró kreálmány.
Azon túlmenően mi kellhet még, ha kell egyáltalán bármi egyéb? Pl szimpátia mennyire szükséges a barátsághoz? A szimpátia az már egyfajta "kémiának" számít? Természetesen nem szexuális értelemben gondolom, de egyáltalán kell valamilyen pozitív érzelmi töltet egy barátsághoz, vagy elég a tisztán racionális, szellemi közelség megléte is? Pl két azonos területen dolgozó ember összebarátkozhat tisztán csak a közös érdeklődési körük okán is?
"Abban a nyolc nő reprezentálta a társadalmunkat"
A társadalom, szerencsére, nem csak nőkből áll.
#10-es: Akkor egyetértünk. Fontos az őszinteség. Bár igazad van, a többségnek nem fontos. Nos, azokkal nem kell foglalkozni. Hagyd az olyan embereket. Én is azt teszem.
"Nem baj, ha kérdéssel válaszolok a barátaim számát illetően? Szerinted a mai atomizálódott világunkban, könnyű olyan emberekbe botlani úton-útfélen, akiknek fontos az az életünkben, ami nekem a legfontosabb a sajátoméban? (Valami ilyesmi lenne ugye a feldmári definíció.)"
A kérdésedre a válaszom, hogy nem könnyű, sajnos. Sőt, szerintem lehetetlen. Talán csak annak sikerül, akinek szerencséje van.
Én egy kb: 145000 fős városban lakom a Dunántúlon. Ott azért több az esély annak, amit leírtál.
És beszélgetek, barátkozom is egy emberrel, akit itt ismertem meg pár hónapja. Csak utána derült ki, hogy egy városban lakunk, és szinte egyformán is gondolkodunk. Persze, ennek is irtó kicsi volt az esélye.
Nekem sose voltak kényszeres barátaim. Nem bírok olyan emberekkel barátkozni, akiket eleve nem kedvelek, vagy engem nem kedvelnek. Sokan nem is kedvelnek. De ez az ő bajuk. Nem foglalkozom a mérgező emberekkel.
Összezártságból hogy lehet barátkozni? Akkor sokan csak kihasználják a másikat, nem?
Jó dolog a futás. Én is futok, bár hobbiból, és csak 1 hónapja. Bár nem voltam sose sportoló, és már nem is leszek. De azért jó időtöltés.
#13-as: Hú, akkor nem lehetett könnyű a kollégiumban. Olyan sokan egy szobában, atyagatya!
Elhiszem, hogy ott nem alakultak ki szoros barátságok. Persze, lehetnek kivételek azért.
Én sose tudtam volna kollégiumban lakni. Meghaltam volna, az tuti. Mivel autista vagyok, és nagyon szükségem van a magányra. Képtelenség örökké sok emberrel együtt lenni.
#14 Hosszú téli esték után biztosan volt jó kis oroszlánszag a hálótermekben, de így, hogy mi is termeltük meg azt, már nem is volt annyira feltűnő.
Pszichésen sokkoló volt ez a közeg, mert nem erre számítottam. Általános nyolcadikban mi voltunk a "királyok" a ballagáskor, aztán középiskolába bekerülve meg potty, hirtelen a ranglétra alján csücsültünk. Ugyan ez megismétlődött 24 évesen a honvédségnél is. Klassz volt egy századra mosogatni, budit takarítani, két diplomával a fejemben. Az az egy év, az egy nagyon brutális lezüllést eredményezett nálam minden téren. Szabályos törés az életútban.
Összegezve, szerintem mindez - amik megtörténtek velem fél életem alatt - közrejátszhattak abban, hogy nem igazán megy megbíznom az emberekben, ahogyan azt a 9-es válaszíró is már helyesen meglátta, leírta. Félelmeimtől vezérelve többet gondolok bele adott szituációkba, mint amit azok valójában jelentenének. Úgy gondolom, hogy helyes meglátás volt ez és köszönöm szépen, hogy felnyitottad a szemeimet erre!
Mostanra azért már sokkal nyugodtabb, lazább a lelkiállapotom. Ettől függetlenül még most is sokszor megtudnak szívatni a "jóakaróim".🙂
Mint autista, gondnokság alá vagy helyezve?
#15-ös: Igen, már értem, miért voltak ezek kényszerű barátságok.
Nekem az általános iskola volt a legrosszabb. Ott akkor szórakoztak velem, amikor csak akartak. És volt is 3 "barátnőm", akik érdekes mód, eltűntek a ballagás után. Úgyhogy a középiskolától kezdődően már teljesen egyedül voltam, barátok nélkül.
Most szerencsére már senki se szórakozik velem. Kerülök mindenkit, aki nem szeretettel fordul felém. Sokat tanultam a múltból. És nagyon keserves évek voltak azok. Nem is szeretnék úgy teljesen visszaemlékezni.
Neked is jobb már akkor. És jó az is, ha jobb a lelkiállapotod. Az mindennél fontosabb.
Igen, van gondnokság. Részben az autistaság miatt, részben más valami miatt, és erről nem szeretnék beszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!