Jogosítvany megszerzése után?

Remek.

A kocsiba beülès piskóta, amikor elindul, na az a fèlelmetes.

Én is féltem kezdetben egyedül. De annyiból meg jobb volt, hogy nyugodtabb voltam úgy, hogy senki sem piszkált közben, hogy mit, hogyan csináljak.

Nekem rosszabb is volt a szitu, mert nem csak frissen szerzett jogsisként kezdtem vezetni mint te, hanem jogsi megszerzése után egy nagyobb kihagyással, és nem saját kocsimat, hanem a céges furgont. Szóval duplán rossz volt, de simán belerázódtam.

Én is féltem, nem is vezettem azóta se (7 éve), mondjuk én eleve nem akartam jogsit.

Nem volt esélyem félni. Amikor hazaértem a kollégiumból, apám a kapuban várt, kezében a levelem, ami a jogsimat tartalmazta, le sem pakoltam otthon, már ülhettem az autóba. Utána addig én voltam az ország másik végére meg a szomszéd trafikba is a sofőr, amíg öcsémnek nem lett jogosítványa. Szinte folytonos felügyelet mellett (azért városon belül furikázhattam anyámat úgy is, hogy nem apám ült az anyósülésen) megtanultam közlekedni. Városban is, autópályán is.

De ezt úgy képzeld el, hogy ha fateromnak elfogyott a cigije, akkor ő nem ment gyalog, vagy nem ült autóba. Azt sem kérdezte, ráérek-e, tanulok-e, van-e 10 percem. Csak szólt, hogy menni kell. Volt, hogy azt sem tudtam, amikor autóba ültünk, hogy fél órás vagy három órás programot talált-e ki. Volt hogy két várossal odébb mentünk, mert a másik autójáért mentünk a szervizbe. Fogalmam sem volt. Nem volt választásom, vezetni kellett. Így lehet megtanulni. Menni kell. És legyen melletted egy okosabb, aki szól, amikor hülyeséget csinálnál. Te meg gondolkodjál logikusan, ismerd fel, hogy nem minden megjegyzését kell a szívedre venni, néha ő is a saját hülyeségét mondja, azt nem kell megfogadni.

Vezess, mert elfelejted. Üljön melletted vki. Legyen motiváció, hogy elmész vhová autóval, sikerélmény, hogy megcsináltad. Én kihagytam jó pár évet, amikor melóhoz kellett, akkor vettem pár órát, de még mindig csak megszokott útvonalakon járok, na ezt ne tedd.

Nekem tavaly májusban lett meg a jogsim. Mivel nem volt saját autóm én olyan szinten vártam már, hogy vezethessek, hogy boldog-boldogtalant azzal zaklattam, hogy hadd vezethessem már egy-két kört az autóját. Végül keresztapám lett az áldozat :) Ő ült mellettem, mikor a saját autómat hazahoztam... Hihetetlen jó érzés volt oktató nélkül vezetni, szinte megkönnyebbülés :) majd meglátod...Én valamilyen szinten a mélyvizbe voltam dobva, mert a férjemnek nincs jogsija. Nekem anno felajánlotta az oktatóm, hogy ha kell ő még szivesen mellém ül ha bizonytalan vagyok. De mivel így is elég sok órát vettem már nem éreztem szükségét.