Mikor vagyok túl közel illetve messze egy kocsitól párhuzamos parkoláskor? Mik azok a pontok amiket figyelembe kell venni?

Ne értetlenkedjetek, funkcionális analfabéta szegény, de logikus, hogy párhuzamos parkolásnál előtte és mögötte van autó.

Kérdező,

nincsenek egyetemleges szabályok és pontok. Minden autó más. Ökölszabályként a két vonal közötti terület kezepére állj (hosszirányban), ha ilyen nincs, akkor pedig a két autó közé középre. Ha az a kérdés, hogy mekkora helyre állj be egyáltalán, akkor pedig, ha 2-3 manőverezéssel be tudsz állni, akkor ki is fognak tudni állni akik előtted, mögötted állnak. szóval ok.

Minden kocsi más.

Ha bizonytalan vagy, kiszállsz és megnézed, vagy ha van utasod akkor kiszállítod mutogatni.

Aztán majd megszokod.

Idegen vagy új autóval senki nem tud centizni, meg kell szokni.

Egy csomagtartó nyitasnyi, pakolásnyi helyet érdemes hagyni elöl-hátul, mobdjuk 60-70 cm, ha a két kocsi közé le tudsz guggolni hosszában, az bőven jó.

Persze vannak zsúfolt helyek, ahol 2-3 tilitolizással áll be mindenki, ott kb annyi hely van az autók között, hogy épp átfér egy gyalogos. Ott semmi garancia, hogy elég sokszor koccolnak is.

Nagyon más a hátra látás a különböző autókból, és azokon belül is eltérő magasságú vezetők esetén, hacsak nincs ülésmagasság állítási lehetőség.

Körülbelül, semmit sem látsz abból, hogy hol az autó vége; igen eltérőek a mögötted álló autók elejei is. (Nem vigasz, de azt se látod, hol a te autód eleje.) Ezen segít a tolatóradar, esetleg néhány oktatóautónál használt "betétes" külső visszapillantó tükör.

Igen, az van, amit a 9-es válaszban olvashatsz.

Jónéhány tíz év óta vezetek aktívan, de szoros helyzetben néha azért meglepem magam, ha kiszállás után megnézem, hova juttattam az autót. Még érinteni sem érintettem más autót, fát, falat, magas szegélykövet stb., de előfordul olyan pici hely, hogy azért az már szinte nincs is. Vagy akkora, hogy azért azt, nem akartam.

(Egyébként, olyan oktatónál tanultam, akitől sokan menekültek, mert az első két órában csak a tanintézet előtti parkolóban mentünk néhány métert előre, hátra, hogy tanuljam a pedálkezelést. Aztán sok óra volt a rutinpályán – akkor még vizsga része volt –, ahol pl. egy saroktolatásnál eleinte félméterenként kézifék, kiszállás, autó körbenézegetés volt. Egész másképp gondoltam arra, hogy hol van az autó, mint előtte. És nem azért, mert attól kezdve láttam akár az elejét, akár a végét.)